Van ennek a jelenségnek neve? - "feltesz egy kérdést, amiről gyakorlatilag nem szeretne meggyőződni, hogy hogyan is van pontosan"

Hű de találó! Köszönöm!

Úgy érzem, hogy lehetne még máshogy is jellemezni, de nem jönnek elém a szavak. Mintha blokkolva lenne az agyam...

Bocsánatot kérek, de többek között a sanyarú életkörülményeim miatt nem tudtam válaszolni, valamint közben el is felejtettem.

[Talán ismétlem most magam...nem tudom rendesen megfogalmazni.]

Bocsánat, hogy így fogalmazok – kérlek érts meg :) –, de talán jó is volt nekem, hogy nem válaszoltam anno, hanem csak most válaszolok, ugyanis jelenleg van egy vitám, ami nagyon nem akar dűlőre jutni. Logikailag nekem van igazam, ők pedig tényeknek ellentmondásos dolgokat jelentenek ki. Tehát erősítés végett – most csupán az én szemszögemet nézve – jó volt, hogy nem válaszoltam. Azt viszont nem tudom, hogy benned milyen reakciókat váltott ki ez a több, mint 1 hónapos nem válaszolás. Részben tehetek róla, mert többször eszembe jutott, hogy kellene válaszoljak, de sokszor az életkörülményeim erőteljesen befolyásoltak. Bocsánatot kérek tehát, hogy nem válaszoltam.

Ha te logikai úton jutsz valamilyen nézőpontra és elmondod, hogy te ezért meg ezért erre meg erre a következtetésre jutsz, és nem tudják megcáfolni vagy nem tudják megmondani, hogy ők miért csinálják úgy, ahogyan, akkor több, mint valószínű, hogy neked van igazad. Kivéve, ha az ismereteid hiányosak..., de ez esetben nekik meg kellene tudniuk cálfolni téged. De mivel ezt nem tették, ezért – láttatlanban ki merem jelenteni, hogy – szinte biztos, hogy neked volt igazad.

A linkben lévő válaszomban olvashattad, hogy igen irritálnak engem, akik nem gondolkoznak és úgy tesznek sziklaszilárd kijelentéseket vagy úgy mondanak ellene annak, amit én logikailag levezetek, hogy nem cáfolják meg, amire logikusan jutottam / lehet jutni.

"ma már tényleg kérdezek és hallgatok, mert tényleg megérteni akarom" - Ha anno kifejtetted a nézetedet, akkor szerintem akkor is megérteni akartad és nem értetted, hogy miért mondanak ellene a logiká(d)nak, tehát nem úgy látom, hogy a nézetedet akartad erőszakosan másra kényszeríteni gondolkozás nélkül. – Vagy ezt rosszul látom?

"az indoklásuk nem győz meg." - Akkor logikailag helytelen dolgot mondtak (vagy neked volt rossz a logikád), de mivel aki gondolkozik, annak kevésbé lehet téves a logikája. Így láttatlanban nem tudom, de a leírtak alapján sokkal inkább az előzőre szavaznék.

Van egy unokatestvérem, akivel rengeteget beszélgettünk. Szerintem száznál is több alkalom volt vagy több száz is lehetett, amikor hosszú-hosszú órákat beszélgettünk. Egy idő után (16-20 éves kortól vagy valahogy így) értelmes dolgokról beszélgettünk. Az a tapasztalatom, hogyha vannak legalább ketten, akkor meg tudják vitatni a gondolataikat, gondjaikat és akkor az ismeretük csiszolódhat és bővülhet, és az érvelésük (egyes területeken vagy akár általánosságban) is javulhat.

Még annyit, hogy az unokatestvérem családját a következőképpen kell elképzelni. 2 szülő és 1 testvér. A testvére 5 évvel volt fiatalabb nála, a szülők pedig 35-40 évvel voltak idősebbek, most 70 év körüliek lehetnek. [Ugye ez az a korosztály, akikre az a jellemző, hogy nem igen lehet beszélgetni velük szinte semmiről sem.] Tőlem pedig 3 évvel idősebb és ebből kifolyólag sokáig sokmindenben érettebb és nagyobb látású volt nálam.

Valamikor sok-sok éve ez az unokatestvérem egy olyat mondott, hogy a családjában egy adott dologról senkivel sem lehetett értelmesen beszélgetni. Az ellenkezőjét állították és – ő mondta így – egy idő után már elbizonytalanodott, és azt kezdte gondolni, hogy tényleg ő téved és a többieknek van igaza. Csak nagy soká látta meg, hogy nem ő tévedett, hanem a többiek, MINDNYÁJAN! Nagyon, de nagyon nem tudtam hová tenni ezt – talán nem is reagáltam rá, csak furcsán néztem, már nem tudom, hogy és mit reagáltam, de nagyon értetlenül álltam ezen jelenség előtt –, nagyon sokáig teljesen idegen volt ez a jelenség a szememben. Azóta jó néhányszor megtapasztaltam ezt és most is egy ilyen vitában vagyok benne. [És bocsánat, hogy ennyire hosszan reagálok, de feldolgozás miatt teszem, mert le kell írnom.] Törékenyek vagyunk..., erősen befolyásolhatnak mások, különösen akkor, ha nem merítünk más valakitől vagy valakiktől értelmet. Csak azt szeretném megtudni, hogy hogyan működik az értelem-hiányosság. Bárcsak bele láthatnék, Bárcsak!! Mert én átgondolva logikailag a helyes következtésre jutok, míg ők nem tudják megcáfolni. Mégis hogyan és mit érzékelhetnek? Milyen tudatállapotban vannak? Te tudsz erre (értelmes) magyarázatot? Úgy tűnik, mintha gondolkoznának, de mégsem. Annyira fáj, és még én érzem rosszul magam (mind mentálisan, mind pedig fizikailag!), mintha én lennék a hibás.....Annyira, de annyira idegesítő, hogy nem látják azt, ami magától értetődő... Talán néhány nap múlva lecseng ez bennem. Néhány napig egyébként sem válaszolok nekik.

Bocsánat, de le kellett írnom.

Igen, jól értelmezed.