Miért baj az, ha valaki nem szereti az embereket, rájuk sem akar nézni, és nem kíváncsi senkire?

Bajnak nem baj, csak az ember a saját dolgát nehezíti meg. Az ember csoportban fejlődött azzá, aki, tehát a társas kapcsolatok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy boldoguljunk az életben.

Aki nagy embergyűlölő, és kerüli a tömeget, abból remete lesz. Az meg minden, csak nem boldog. Lehet kutyája, de valahol legbelül vágyni fog arra, hogy egy jót beszélgessenek valakivel, a szexuális kielégülésről nem is beszélve...

Természetesen mindenki le van pontozva aki elmondja hogy miért baj, dehát mit is vártunk.

Amúgy ha ebből nem jött volna még le egyetértek az előttem szólókkal, egyedül sosem lesz boldog az ember, és meg is nehezíti az életét mert a közösség rengeteget segít mindenkinek.

Általában azok az emberek akik ilyen nagy kutya cica állatokat szeretjük jobban a leghitványabbak. Mutogatnak a másikra és közben az állatukat dícsérik, hogy ők nem képesek olyanra mint egyes emberek. Még jó, hogy nem. Egy állatot és egy embert összehasonlítani már eleve egy defektes emberre vall. Mivel sok a frusztrált ezért rossz néven veszik azt ha valaki kibillenti őket a kis világukból. Nem az a megoldás, hogy elvonulunk ki a francba az erdőbe vagy valami eldugott helyre aztán körbevesszük magunkat állatkákkal, nem. Ez annak a jele sok esetben amikor valaki nem rendelkezik annyi ember ismerettel, hogy megtudja különböztetni a hasznos és a jó embertársait a hitványoktól. Ez egy védelmi mechanizmus az embereknél. Elmenekülnek a gondok elől és abban hitegetik magukat, hogy ez megoldás.

Az embernek arra kéne törekednie, hogy társas életet éljen még akkor is ha kevés személy van az életében. Menekülök az olyan emberektől akin látszik az életfájdalom és az emberek iránti utálat. Mindenkit értek traumák bántások mások által, kinek több kinek kevesebb jutott, ezek a személyek feladták a harcot és megkeseredtek.