A székelyeknél a vallásosság belső indíttatásból jön vagy társadalmi nyomás miatt van inkább?

Egyik sem, hagyomány, ami terjed a közösségekben.

Társadalmi nyomás a szívárványos b.zulás inkább, vagy bármi, ami homlokegyenest más, mint az évezredeken át megszokott.

Csak hát valakiknek a társadalom rombolása a szimpatikus, ami kb összeférhetetlen bármilyen értékkel.

"Ismerek pár székelyt" - ennyiböl levontad az összes székelyre szóló következtetést!

Menj el MO-on egy zsákfaluba, ott is hasonló tapasztalatod lesz

"Egyik sem, hagyomány, ami terjed a közösségekben."

. Vagyis társadalmi nyomás. Csak a sz*rra tettél egy masnit, és azt mondtad rá, hogy kaki.

Vicces, hogy a magadfajta még mindig azon élvezkedik, hogy sérülékeny társadalmi csoportokat szapuljon.

A történelmi ismereteid a nullához konvergálnak, ha szerinted "a megszokott" egyenlő 1500 évnyi keresztény Európával.

Rendes magyar emberek azok (vagyis voltak valamikor) akik elég vallásosak meg dolgoznak is keményen és nem kellett ott könyörögni, hogy beverjék az arcát a románoknak egyből sőt még nem is egy egyből előkapta a bicskát is, úgyhogy eléggé két lábon jártak azok a földön

Nemtudom ma mi a helyzet Erdélyben én már több mint 30 éve nem voltam akkor nagyon örültek nekünk, hogy magyarok vagyunk és nagyon barátságosak voltak velünk csak pusztán ezen egy indokból

Ma viszont már egyre inkább az elrománosodás tényét látom a székelyeken is, olyan félig román félig magyarok már inkább ezek akikkel találkoztam

Nem akarnak Magyarországhoz tartozni hanem önálló autonóm székely államot akarnak amit sosem fog Románia megengedni

A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek; eredetileg egy Budapesten előadott misztériumjáték egy betétdala volt Bujdosó ének címmel, és 1940-ig meg sem jelent nyomtatásban.

[link]

Az hogy Romániában magyar vagy, általában azt jelenti, hogy római katolikus vagy református vagy. Szemben az ortodox románokkal. Ha magyar nyelven van szervezve akármi (gyerektábor, stb), akkor az általában egyházi szervezésű. De pl ha elvonóra akarsz menni, abból sincs állami. Csak olyan van, ahol imádkozgatnak is.

Nem is inkább a vallás a lényeg, hanem az, hogy minden említésre méltó dolog az egyházak kezében van. (Meg hogy ennyire sz.r minden ami állami...)

Én pl református iskolába jártam licibe. Sose hittem egyik istenben se, de ott volt olyan profilú osztály, ami tetszett. Ráadásul erős iskola is volt. A diákok 80%-a római katolikus volt, az igazgató meg unitárius. A többiek se azért mentek oda, mert református iskola, hanem mert jó iskola.

Amúgy már akkor is téma volt az, hogy a fiatalok csak akkor járnak templomba, mikor az elsőáldozásuk vagy a bérmálásuk van, mikor elsőáldozó voltam (kb 10 éve). Ha az lejár, ritka amelyik megy még arra felé.

Amúgy az esküvő az tipikusan csak a rongyrázásért templomi, mert az olyan szép... Egyik régi ostálytársam csak azért ment bérmálkozásra, hogy lehessen templomi esküvője (a kettőnek köze mondjuk nincs egymáshoz), de előtte a vizsgán megbukott. Pedig mindenkinek ugyanazt a 3 kérdést tették fel. :D További 2 ismerős csak azért ment, "Me' mé' ne? Ráérek", egy meg azért, mert a felkészítőkön találkozott a kiszemeltjével.

A másik dolog meg, hogy az idősek vallásosak. Ezzel gondolom újat nem mondtam. De ha valaki azt mondja hogy neki nem kellenek ezek az undorító csuhások a kitalált meséjükkel, egyszerűen nem lehet saját véleménye. Fiatalként nem. Én 17 évesen anyámmal s mamámmal is összevesztem a bérmálkozáson. Mamám érzelmileg zsarolt, anyámmal meg kiabáltunk egymással 3 napig, aminek a végén írtam vagy 2-3 oldal okot, hogy olvassa el nyugodtan nélkülem, mert már elegem van. De még az után se engedte el teljesen. De ha ne 17, hanem 14 legyek (nincs minden évben bérmálkozás nálunk) már nem mertem volna ellenálni ennyire szerintem. Az elsőáldozást se kérdezte meg senki, hogy akarom-e. Anyósom nem él, de párom mamája olyan vallásos, hogy ha az én anyámat nem számítjuk, akkor se tudnánk megúszni egy keresztelőt, örök harag nélkül, ha akarnánk. Pedig egyikünk se vallásos.