Mivel lehet az embereknek segíteni önkéntes munkán és adományozáson kívül?

Pl.: gyakorlat megszerzése céljából felvenni embert (mint régen az inaskodás).

Megtanítani dolgokra az önkéntes munka közben (pl.: idősebbeket a netre).

A szomszédok figyelnek egymásra.

Úton-útfélen segíteni időseknek.

Fiataloknak, gyerekeknek (akik ismerettségbe tartoznak ÉS elesettek vagy csúnyán néznek ki vagy kövérek vagy gyávák, vékony hangúak (egér hangú - ahogy például engem neveztek gyerekként. Már nem hordozom ezt, csak hirtelen jutott eszembe.) stb. miatt kinézik vagy kiközösítik.) segíteni.

Nagyon emberségesen hangzik a segítés, de én inkább ott kezdeném, hogy megkérdezem , hogy "Teljesen biztos, hogy minden elesetten, rászorulón kell segíteni?" Lehet, hogy amivel segítesz (mármint ami segítésnek tűnik), amiatt visszaesik egy függőségbe vagy ismét egy nyomorult élethelyzetbe. (Ennek elkerülésére lehet történeteket hallgatni, vagy nagykbb élethelyzet és emberismeretre szert tenni.)

A másik, hogy a segítés mertéke sem elhanyagolható. 1.000.000 forint nagy összeg? Hatalmas!! És, ha minden rászorulónak, akit ismersz (jó, ez lehet, hogy túl sok, mert 200 rászorulót nem ismer az ember (rikta kivételek akadhatnak)), mindenkinek adsz 5.000 forintot. Hatalmas összeg lett kiosztva, de 5e Ft az esetek túlnyomó többségében nem elegendő egy látványos erőteljes előremozduló változáshoz. Az ellenkezője is igaz Lehet (de csak lehet!). Tehát, hogy 1 millió forint pedig van, akinek túl sok és emiatt kárt okoz. Tehát szükség van az élethelyzetek ismerésére. Ehhez nem elegendő az, hogy "Igen, igen, tudom, hogy mikre van szüksége.", mert teljes egészében nem ismerheted az élethelyzetét. Ezentúl is lehetnek olyan dolgok, amikre szüksége van, de titkolja, mert drágának tartja vagy épp érzi / tapasztalata van arról, hogy nem értik meg, hogy arra a valamire miért van annnnyira nagy szüksége.

Egy másik segítésforma, hogy ismerettel segíteni, a dolgok mélyére látni, tehát látni, hogy milyen káros dolgokat csinálT és ebből kiindulva milyeneket csinálHAT (ha megadódnak a körülmények, illetve, ha elvevődnek). Ha például iszik, dohányzik, játékfüggő (nem szerencsejáték, hanem számítógépes), akkor felmerül a kérdés, hogy mihez segíti hozzá az ember. Átmenetileg csökken a nyomora, de 5-10-20 év múlva is pontosan ugyanazt a káros dolgot fogja űzni és sok-sok ezer órát pocsékol el az évek vagy évtizedek alatt? Tehát az elsődleges szempont a káros dolgok nem léte vagy az abból való kiszoktatásNAK KELLENE LENNIE és nem az azonnal, instant segítésnek amikor hallasz egy igen megrendítő élethelyzetről. Korántsem biztos, hogy ezt a pénzzel, és a pénz átal vásárolt dolgokkal, tehát a jelentősen javított élletminőséggel el lehet érni. Lehet, hogy igen. Tényleg lehet, hogy igen, de számítógépes játék esetében nem valószínű, mert az az otthonnak, a komfortnak a helye. Bár, ha az egész élethelyzete megváltozik, akkor nincs kizárva.

Minél több ideje és minél mélyebben van benne az ember a nyomorban, annál reménytelenebb a kitörés hosszú távon szemléve, mert annyira sok mindenben szenved(t) hiányt, annyira sok mindent élt meg, amit esetleg hordoz. Ha nem is hordoz, akkor is kialakulhatott valami természetes emberi tulajdonságnak a teljes elvesztése, és emiatt nem lesz ismét embernek nevezhető lény miután meg lett mindene az alap normális élethez.

Feldobok egy labdát: Romákon segíteni. - Na, hány negatív jön csak ezért? Ezért a két szóért?

Természetesen a legtöbb román nem lehet segíteni, de ez ugyanúgy vonatkozik a magyar vagy bármely más nemzetiségű rászorulókra. Ha nem változik meg a környezete, akkor a környezete visszahúzhatja. ha tehát egy roma, akin segítettél, továbbra több más romlott erkölcsű roma környzetében lakik, az nagy valószínűséggel vissza fog menni a romlott erkölcsbe. Tehát előbb ki kell ragadni az ilyen helyzetből. De vajon ki szája rá magát arra, hogy egy román segítsen? Feldobtam a labdát. Tessék nélkülem veszekedni, mert nem megyek bele értelmetlen veszekedésekbe.

Amit 1-es ír arra reagálva: Nem a legjobb névtelennek segíteni. Igaz, ez is egyfajta segítési lehetőség, de vannak dolgok, amiket nem lehet látni. Nekem vannak bizonyos elveim. Egyszer megnyitottam egy kérdést, hogy ennek lehetne segíteni tudással. Az első mondatot elolvasva már hagytam is el az oldalt (egy képernyőjéképet azért készítettem). És van, amikor nem tudod a teljesen átlagos kérdésnek az indítékát, míg a valóságban többet lehet tudni, és a valóságban meg lehet akadályozni, hogy általad ne jusson általános ismerethez, amivel valójában kárt érnél el benne.

Tehát hasznos dolog a segítés, de én a múltját is nézném, valamint, ha olyan jellegű segítésről van szó, akkor nyomon is követném a haladását.

Végszó: Azt rettttttetentően rühellem, amikor a másik kigondolja, hogy mivel fog segíteni nekem, holott vak rá. Tehát óvatosan, óvatosan a tukmáló és okoskodó segítésekkel! (Ez úgy mindenkihez szól, aki segítésre szánja el magát.) Ezzel nem segíti, hanem hátráltatja az ember a másikat és talán egy olyan személy is válik belőled, aki nagyon, de nagyon nemkívánatos a számára. Egyszerűen: nem kell meghazudtolni azt, amit a másik mond, hanem értelemmel és tudással (tehát, hogy mások vagyunk, az érzékszerveink érzékelése különbözik egymástól) kell figyelni a beszédjére.