Mi a véleményetek erről az életpályáról?

Megpróbálom röviden leírni.

Szakmai "sikerek":

Általános iskolában, gimiben és egyetemen minta tanuló voltam. Ösztöndíjak, összevállaltam minden extrát, és azokban is sikeres voltam.

Aztán kikerültem a munka világába.

8 év alatt 2x rúgtak ki. Mindkét alkalommal rossz teljesítmény miatt.

Az első kirúgással úgy voltam, hogy a szakmámon belül egy kevésbé érdekes területen voltam, azt még úgy "elnéztem" magamnak.

A második kirúgásom már a szakmámon belül a kedvenc területemen történt.

A szakmámon és kedvenc területemen belül maradtam, de úgy érzem, hogy hosszú túlórákkal tudom a szintet hozni. Persze nem mondom sosem, hogy már kétszer küldtek el saját hiba miatt, mert 100%, hogy nem vennének fel. Túl nagy a verseny a jelentkezők között.

Ezt a kirúgási számot borzasztó soknak érzem, ahhoz képest, hogy minden iskolám oda-vissza bókolt nekem, hogy mennyire jó vagyok. Valószínűleg az egyetem volt gyenge (nem egy menő Bp-i egyetem volt, hanem csak egy főiskola - annak idején azt mondták nekem, hogy a főiskolák is az egyetemi szinten vannak). Kicsit átverve érzem magam. És mivel nem érdekel semmi más igazából, nem tudom, hova lehetne egyáltalán váltani. Meg ha váltanék is, vannak 10 évvel fiatalabb pályakezdők, valszeg őket sorolnák előre mindenben.

Magánéleti "sikerek":

Az általános iskolás és gimis sikereket csak úgy tudtam hozni, hogy nem maradt időm emberi kapcsolatok "gyakorlására", így a barátkozás meg az ismerkedés sosem volt az erősségem.

Nyilván a munkahelyeken az állandó túlórázás se segít abban, hogy ismerkedjek. Egy 2 éves kapcsolatot tudtam nagy nehezen összehozni, de amennyire haldokolt az is, csoda, hogy 2 évig tartott.

Csak azért nem kötöm fel magam, mert félek, hogy lebénulva élném le az életem nagyrészét. Meg nem akarok a családtagoknak bánatot okozni.