Mi a véleményetek erről az életpályáról?
Megpróbálom röviden leírni.
Szakmai "sikerek":
Általános iskolában, gimiben és egyetemen minta tanuló voltam. Ösztöndíjak, összevállaltam minden extrát, és azokban is sikeres voltam.
Aztán kikerültem a munka világába.
8 év alatt 2x rúgtak ki. Mindkét alkalommal rossz teljesítmény miatt.
Az első kirúgással úgy voltam, hogy a szakmámon belül egy kevésbé érdekes területen voltam, azt még úgy "elnéztem" magamnak.
A második kirúgásom már a szakmámon belül a kedvenc területemen történt.
A szakmámon és kedvenc területemen belül maradtam, de úgy érzem, hogy hosszú túlórákkal tudom a szintet hozni. Persze nem mondom sosem, hogy már kétszer küldtek el saját hiba miatt, mert 100%, hogy nem vennének fel. Túl nagy a verseny a jelentkezők között.
Ezt a kirúgási számot borzasztó soknak érzem, ahhoz képest, hogy minden iskolám oda-vissza bókolt nekem, hogy mennyire jó vagyok. Valószínűleg az egyetem volt gyenge (nem egy menő Bp-i egyetem volt, hanem csak egy főiskola - annak idején azt mondták nekem, hogy a főiskolák is az egyetemi szinten vannak). Kicsit átverve érzem magam. És mivel nem érdekel semmi más igazából, nem tudom, hova lehetne egyáltalán váltani. Meg ha váltanék is, vannak 10 évvel fiatalabb pályakezdők, valszeg őket sorolnák előre mindenben.
Magánéleti "sikerek":
Az általános iskolás és gimis sikereket csak úgy tudtam hozni, hogy nem maradt időm emberi kapcsolatok "gyakorlására", így a barátkozás meg az ismerkedés sosem volt az erősségem.
Nyilván a munkahelyeken az állandó túlórázás se segít abban, hogy ismerkedjek. Egy 2 éves kapcsolatot tudtam nagy nehezen összehozni, de amennyire haldokolt az is, csoda, hogy 2 évig tartott.
Csak azért nem kötöm fel magam, mert félek, hogy lebénulva élném le az életem nagyrészét. Meg nem akarok a családtagoknak bánatot okozni.
Munka: Nem tudni, mi a szakmád. Az egyetem csak az alapokat adja. De minden cég specifikus. Pl. más a dolga egy munkavédelmisnek egy építési területen, és más egy állateledel gyárban. Vannak hasonló részfeladatok, de vannak mások is, pl. más a munkakörnyezet, a munkafolyamatok, a gépek stb. A képzés kicsit mindenbe betekintést ad, de adott területen neked kell belejönni. Nem beszélve arról, hogy más habitusú embert kíván egy építési területre kimenni és osztani az észt a munkásoknak, és más egy laborban.
Ha szereted a munkád, ahol most vagy, és csak az zavar, hogy lassabb vagy és sokat kell túlóráznod, akkor tanulj egy kollégától. Nem a főiskolai papír számít, hanem valami egyéb készséged, képességed lehet az, amiben fejlesztened kell magad. Lehet, hogy fájni fog, de egy kolléga kapásból meg tudná mondani, hogy szerinte miért vagy lassú.
Magánélet: sokan vannak így, de a helyzet változhat. Ezek szerint harmincas éveid közepén lehetsz maximum, még bármi lehet.
11-es:
A szakmámról direkt nem írtam, nem szeretnék beazonosítható lenni. A szakmámon belül ezzel a részterülettel kb 20 ember foglalkozik az egész országban, úgyhogy könnyen beazonosítható lennék.
Én is tudom, miért vagyok lassú. Tehát tudom, hogy mi lassít le. Csak nem igazán látok megoldásokat arra, hogy azokon hogyan gyorsítsak.
Néhány módszert elkezdtem használni azóta, hogy a 2. kirúgásom történt, valamennyit biztosan gyorsítanak is, de még ezen az új helyen sem tartanak villámgyorsnak (már tettek megjegyzést arra, hogy nem lenne baj, ha gyorsabb lenne).
"Igazából ez is az egyetemek hibája, mert ezek szerint nem arra készítenek fel, amire fel kellene készíteniük."
Az egyetem célja az, hogy az adott szakterület alapjait képező, NAGY mennyiségű tudást átadja. A munkahelyé pedig az, hogy gyorsan, hatékonyan, megfelelő minőségben oldj meg problémákat.
Az egyetem, ha akarna, akkor sem tudna ennél jobban felkészíteni az életre. Bár az egyetemi projektmunkák jól közelítik a munkahelyen megjelenő problémákat, mégsem teljesen ugyan olyanok.
Az ismerősöm, akiről írtam, hogy színötös volt gimiben, olyan, hogy ha megkérem, hogy "légyszi mosogass el, én addig felporszívózok", akkor neki kell 3 perc, mire feláll a székből, még kettő, mire nekiáll a mosogatásnak, és aközben is lassú mozdulatokkal, minden felületet 26x átsikálva mosogat, ezért tart neki fél óráig egy mosogatás (miközben én két szobát felporszívózok). Másnak egy ilyen mosogatás 8 perc.
Mert ő mindent maximumra akar megcsinálni, mindenben nagyon igényes akar lenni, és kicsit túltolja. Csak a hétköznapi életben ez nem működik, meg értelme sincs. Nem az örökkévalóságnak mosogat az ember, hanem a következő ebédig. Nincs értelme 26x átsikálni egy felületet, ha harmadjára is tiszta lesz.
Sok esetben pedig fontosabb a határidő, mint az, hogy egy tökéletesen elkészített terméket rakj le az asztalra.
13-as:
Én ezt értem, de az egyetem nem adott rakás olyan tárgyat, ami fontos lett volna. Például a kollégákkal, főnökkel, megrendelővel való kommunikáció és konfliktusok megoldása. Ehelyett volt sok olyan tárgy, ami nem volt jó mondhatni semmire, teljesen szakmán kívüli tárgy.
Vagy lett volna néhány olyan tárgy, aminél esetleg "gyorsító" eszközöket, módszereket lehet tanulni, ráépül mondjuk egy előző tárgyra, és mondjuk a ZH abból áll, hogy 8 órán át kell csinálni valamit, de kész kell lenni az adott feladatsorral. És ha nincs meg, akkor bukás. Következő évben fel lehet venni újra.
Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lett volna.
De ha már ez az egyetem is csak olyan szigorú lett volna, mint a budapesti egyetemek többsége, már az is jobb lett volna, jobban közelített volna a valódi elvárásokhoz.
Eleve azt kellene felfogni, hogy az egyetem nem azért van, hogy pátyolgasson. Azért van, hogy megadja egy szakma, tudás alapjait, feltételezve, hogy te mint felnőtt ember képes vagy használni azokat és látod, hogy az adott szakmához milyen készségek kellenek még.
Nem mellesleg kommunikációra és konfliktuskezelésre is létezik ezerféle csoport, tantárgy, vagy fizetős megoldás. Ezeket nem az egyetemnek kell megadnia, hanem saját magadnak kell elsajátítani. Nem mellesleg egyetemen fel lehet venni plusz tárgyakat, akár ilyen irányút is.
15-ös:
És akkor a kérdésemre a válaszadás abból áll, hogy így baj van a fejemben meg úgy baj van?
Nem az lenne a válaszadók dolga, hogy bíztassák és pozitív válaszokat írjanak a kérdezőnek?
Csak kérdezem...
Egyetértek 15-tel, az általad hiányolt tudást azóta többszörösen megszerezhetted volna más forrásból. Az egyetemen csak pár órányi, részben unalmas előadásból, meg valami beadandó megírásából és vizsgából állt volna az adott tantárgy, pl. a kommunikáció és konfliktuskezelés. De erre számos könyv meg videó található, valamint az életben kell ezeket gyakorolni, szóval sokkal hatékonyabban elsajátíthattad volna már, mint anno az egyetemen.
Az egyéni hiányosságok pl. lassúság korrigálása szintén nem az egyetem feladata, a változtatás iránti igény belső késztetés kell, hogy legyen, és magadnak kell megoldanod, vagy pénzért talán segíthet egy coach.
18-as:
És a kirúgások előtt honnan tudtam volna, hogy ezeket nekem egyáltalán gyakorolni kell?
Most sem tudom, hogy van-e még olyan, amit nem tudok. Szóval benne van a pakliban bármikor, hogy újra elküldjenek.
"És akkor a kérdésemre a válaszadás abból áll, hogy így baj van a fejemben meg úgy baj van?"
16-os válaszomban kifejtettem, hogy felnőtt emberként magadnak kell felismerned a hiányosságaid és elsajátítanod az ahhoz szükséges tudást. Üdv 15-ös.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!