Mi a véleményetek erről az életpályáról?
Megpróbálom röviden leírni.
Szakmai "sikerek":
Általános iskolában, gimiben és egyetemen minta tanuló voltam. Ösztöndíjak, összevállaltam minden extrát, és azokban is sikeres voltam.
Aztán kikerültem a munka világába.
8 év alatt 2x rúgtak ki. Mindkét alkalommal rossz teljesítmény miatt.
Az első kirúgással úgy voltam, hogy a szakmámon belül egy kevésbé érdekes területen voltam, azt még úgy "elnéztem" magamnak.
A második kirúgásom már a szakmámon belül a kedvenc területemen történt.
A szakmámon és kedvenc területemen belül maradtam, de úgy érzem, hogy hosszú túlórákkal tudom a szintet hozni. Persze nem mondom sosem, hogy már kétszer küldtek el saját hiba miatt, mert 100%, hogy nem vennének fel. Túl nagy a verseny a jelentkezők között.
Ezt a kirúgási számot borzasztó soknak érzem, ahhoz képest, hogy minden iskolám oda-vissza bókolt nekem, hogy mennyire jó vagyok. Valószínűleg az egyetem volt gyenge (nem egy menő Bp-i egyetem volt, hanem csak egy főiskola - annak idején azt mondták nekem, hogy a főiskolák is az egyetemi szinten vannak). Kicsit átverve érzem magam. És mivel nem érdekel semmi más igazából, nem tudom, hova lehetne egyáltalán váltani. Meg ha váltanék is, vannak 10 évvel fiatalabb pályakezdők, valszeg őket sorolnák előre mindenben.
Magánéleti "sikerek":
Az általános iskolás és gimis sikereket csak úgy tudtam hozni, hogy nem maradt időm emberi kapcsolatok "gyakorlására", így a barátkozás meg az ismerkedés sosem volt az erősségem.
Nyilván a munkahelyeken az állandó túlórázás se segít abban, hogy ismerkedjek. Egy 2 éves kapcsolatot tudtam nagy nehezen összehozni, de amennyire haldokolt az is, csoda, hogy 2 évig tartott.
Csak azért nem kötöm fel magam, mert félek, hogy lebénulva élném le az életem nagyrészét. Meg nem akarok a családtagoknak bánatot okozni.
Abban amivel most foglalkozol nem tudsz fejlődni? Élvezed? Ha nem akkor így gyerek, család nélkül miért ragaszkodsz görcsösen ahhoz, hogy ezt az életet éld tovább?
Lehet egy szarabb melóban de több szabadidővel boldogabb tudnál lenni.
1-es:
Szerintem túlzottan sok idő 40-50 éven át csinálni valamit naponta 8 órában, amihez nincs az embernek kedve. Ha így kellene nekem is dolgoznom, egyből megérteném azokat, akik dohányoznak meg isznak, mert ezt nehezen lehet másképp bírni.
Előfordul az, hogy az ember rossz munkahelyre kerül és nem megy neki a dolog
Nyilván egy zongorista kezű férfit nem rakunk be vasszerelőnek
Az érdekes azért, hogy a második munkahelyedről is kirúgtak noha az épp a kedvenc szakterületed és minta tanuló is voltál világéletedben
Nem volt ott valami probléma a főnökséggel vagy egyéb más veled?
(bár én is munkahelyem a túlórák miatt hagytam ott mivel állandóan mindennap túlóráznom kellett és ezt tök ingyen el is várták noha a szerződés megkötéskor nem ezt írtam alá és nem is ebben egyeztünk meg és nem is ez volt meghirdetve)
Majd lesz talán jobb is nem kell aggódni párkapcsolati téren, összejöhet még bármi bár nemtudom mennyi idős vagy de ha 100 éves vagy és tele vagy lóvéval akkor is bukni fognak rád a 25 éves lányok
Ne kösd fel magad, nem azért születtél meg és hozhat bármi jót is még az élet, nem kell ennyire elborultan látni a dolgokat
Akasztáskor nem fogsz lebénulni hanem eltörik a nyakad aztán elszakad úgy a nyakcsigolya, hogy abba belehalsz azonnal vagy pedig rosszabb esetben megfulladsz és akkor meg úgy halsz meg ami nem lesz egy kellemes élmény
Nem tudom pontosan milyen szakmáról van szó, de szerintem a Networking eléggé kötelező téma. A kapcsolatok és ismeretek segíthetnek bejutni valahova. A bent maradás viszont újra rajtad múlik.
Ha viszont nem érzed jól magad abban amit csinálsz vagy inkább fejlődnél, akkor lépj ki ebből a mókuskerékből és menj egyetemi levelezőre. Mellette dolgozz valamit ami nem feltétlen a szakmád és bele se pusztulsz.
4-es:
Persze, nem vezet jóra. Csak az oktatási rendszer úgy működik, hogy ha 2-essel mész át valamin, akkor nem az az első gondolat, hogy "nem érdeklődik a hallgató vagy diák a terület iránt", hanem "rossz képességű abban", vagy "nem megy neki", "buta hozzá", stb.
5-ös:
Az egyetemi levelező sokszor péntekenként van. Azt pedig ki nem magyaráznám senkinek, hogy péntekente nekem más dolgom van. Nem érdekelne senkit.
Meg már bennem van a dac is, hogy akkor is megmutassam mindenkinek a magamét, azoknak is, akik elküldtek.
Pár sor után azt érzem az írásodból, hogy neked lehet más segítség is kellene ezen pár válaszon túl. Egyszer felakasztanád magad, de most meg jól megmutatnád a világnak. Szerintem már te sem tudod mit akarsz csak elvesztél ebbe a világba.
Rajtad áll, hogy pszichológushoz kívánsz menni vagy karrier tanácsadóhoz.
7-es:
Hát jó. Engem egy k*lap sz*rnak néztek már akkor is, ha általánosban egy fél évig lazítottam egy tantárgyból. El volt könyvelve, hogy nem az az erősségem, gyengébb vagyok belőle, stb. Ha nem kaptam volna ilyen szitokszavakat, amik lejáratnak, nem így álltam volna hozzá.
8-as:
Igazából ez is az egyetemek hibája, mert ezek szerint nem arra készítenek fel, amire fel kellene készíteniük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!