Be szoktak jönni a megérzéseid (pl. ha valaki nem szimpatikus, később kiderül róla, hogy tényleg rossz ember stb.)?

Nagyjából fele-fele arányban, bár mostanában talán egy fokkal jobban, mint szokott.

Az emberekről alakított első megérzés szinte alig jön be, de amint van lehetőségem velük egy pici időt eltölteni, vagy egy hosszabb beszélgetésre, onnantól már le tudom szűrni, milyen az illető. Az akkor kialakított véleményem, konklúzióm viszont elég jól szokott sikerülni.

Volt egy kivételem viszont: új, nálam pár évvel fiatalabb munkaerő jött hozzánk. A lánynál már az első pillanatban nagyon nem volt "okés" valami, de nem tudtam megmondani mi, csak az volt meg, hogy vele főleg kellett jó pár lépésnyi táv. És napokkal később be is jött: ha valamit elrontott, reflexből mást kezdett okolni érte, nem is volt benne alázat, és nem volt könnyű vele dolgozni.

Olyan megérzések azonban nagyon is be tudnak találni, szinte mindig, hogy mondjuk van 2, ugyanabban az időben induló busz, és melyikkel kellene menjek. Ezekre szoktam általában hallgatni, és jól teszem: az előbbi példánál úgy történt, hogy végül pár megállóval később bevártuk a másikat, mert az olyan állapotba került, hogy addig a pontig alig jutott el, út közben jött ki egy hiba rajta.

Vagy épp, a megszokott úton sétálok valamerre, és jön egy löket, jobb szó híján, hogy másik irányba, kisebb kitérővel menjek. Így kerültem ki a sétálóutca egy részét, majd az egyik boltba érve hallottam, amint két néni beszélt arról, hogy azon a szakaszon szabadult el egy idegbajos kutya. (szeretem a kutyákat, nem degradálás volt)

Olyan is volt, hogy volt egy megérzésem, miszerint nem gond, ha lekésem az adott buszt, így lazára vettem a dolgot. Beértem a buszpályára, és kiderült, hogy az, az odafelé tartó úton robbant le, és akkor jött a pótlója, amikor odaértem.

És ilyen, kis apróságoknak tűnő dolgok nagyon sokszor vannak, de néha olyan szürreálisnak tűnnek, hogy nem mindig hallgatok rájuk, amiből legtöbbször van koppanás.