Tényleg vannak, vagy voltak olyan szülők, akik azzal büntették a gyereküket, hogy ellenkező neműnek öltöztették, ha rossz volt?

Utolsó!

Én is így voltam,de magamnak köszönhettem az egészet! 84-ben voltam ötödikes,félévkor 4 tárgyból bukta volt! Oltári balhé lett ebből otthon,és bizony nekem is harisnyanadrágot kellett hordanom minden nap,főleg azért, mert anyukám tudta,hogy utálom,mert folyton gyűrődött!Volt vagy 6-7 darab vegyes színekben,még fehér is! Ez volt a büntetésem egész nyárig,mire mindent ki nem javítottam,amiből meghúztak. Csak anyukám azzal nem számolt, hogy a végén megszerettem ezt a harisnyát, mert észrevettem egy jó tulajdonságát is.Télen melegített,nem.kellett keresni a párját, mint a zokninak.

Én oviskoromban rühellettem a bordás pamutharisnyanadrágot, szinte mindíg kivertem a hisztit,a anyukám rámadta! Aztán általános iskolás tanulóként 9-10 évesen meg kértem

otthon tőle,hogy vegyen nekem harisnyát,mert észrevettem a jó tulajdonságát, hogy nagyon praktikus,nem kell keresni a párját,mint a zokninak,és télen ebben nem fáztam.

Az volt erre a válasza, hogy jól van vesz nekem ,de azzal a feltétellel, hogy itthon hordani is fogom hideg időben rövidnadrággal otthon a lakásban.Elmentünk egy áruházba,és kiválaszthattam magamnak milyen színűt szeretnék viselni.Előtte megmérte a testmagasságomat,és egy számmal nagyobb méretet vett,hogy sokáig jó legyen rám!Vett nekem két fehéret,pirosat,világoskéket,királykéket,világosbarna,világosszürkét. Ezeket a suliban a nadrág alatt viseltem,otthon pedig rövidnadrággal,de volt olyan,hogy csak egy pulóver, meg a harisnyanadrág volt rajtam.