Benne maradtatok rossz kapcsolatban? Ez megalkuvás, kompromisszum,taktikusság?

Rosszkapcsolatok azok menthetetlenek.

Vannak extrán jó kapcsolatos-ténylegesen is valóban azok-de más ember érdeke miatt, inkább annak érdekét szem előtt tartva befejezi az ember. Mert nem akarja, hogy annak a másik embernek ugyan olyan élete legyen a későbbiekben mint ami neki volt. Előre néz, és bármennyire fáj is, de kimozditja a holtpontról a helyzetet, és még ha kárt szenved is, de lép. Idővel meg rendbe rakja magát a lelki sérülések után, amit ezzel a helyzettel összeszedett. A sebek meg mint tudjuk, ha jól vannak lekezelve-beforrnak. A heg ott marad, de már kevésbé fáj..

Jártam így egyszer, igen. Mai fejjel azt mondanám, hogy a majdnem 5 éves kapcsolat utolsó 1,5-2 évét már el kellett volna engedni. Nehéz ez, mert amúgy én is azt szoktam itt tanácsolni, amikor valaki hosszasan sorolja, hogy miért nem érzi jól magát a párjával, de "egyébként minden oké", hogy nem, nem oké minden, és ha újra és újra és újra ugyanaz a gond, megbeszélitek, de nem látja be és te sem látod be, nem tudjátok megoldani, de azért mégis együtt maradtok, mert (na itt kellene őszintén megválaszolni, miért), akkor semmi értelme, ugyanazokat a köröket fogjátok futni. De amikor benne van az ember, egyfajta szemellenzőt visel.

Én még utána is beleestem abba a hibába, hogy letudtam azzal, hogy "egy szemétláda volt, vége, megyek tovább", de aztán valahogy csak nem múlt a keserűség, a düh stb., szóval végül fel kellett tennem a nehéz kérdést, hogy ha olyan szemétláda volt (nem volt az), akkor miért maradtam vele ilyen sokáig. Hát nem volt egyszerű menet, nehéz belső monológok ezek, hogy pl. bevalljuk magunknak, hogy a kapuzárási pánik, nőként pláne, a hogytalálokennyiidősenpárt, már 3 évet belefeccöltem, hiába egyezik NÉHÁnY fontos dologban a véleményünk SOKBAN nagyon ellentétesen gondolkodunk és hasonló kérdéskörök nem jó alapok egy kapcsolathoz. Nálam egyértelműen megalkuvás volt a "motiváció", amit benne, rosszul, kompromisszumkötésnek éreztem (csak a másik fél nem nagyon volt hajlandó kompromisszumokra, szóval végül így lett megalkuvás belőle). :D

De én tanultam belőle, nagyon átértékeltem bizonyos dolgokat az életemben, és őszinte tudok lenni magammal és a párommal is, hogy mi az, ami TÉNYLEG fontos nekem.