Milyen megalkuvásokat kötöttetek az eddigi életetekben?
Munkahelyek, párkapcsolatok, családi kötelékek, jószomszédi iszony, gyakorlatilag az élet minden területén.
Nem mindig és nem teljes mértékben, de ha nem alkalmazkodik az ember akkor tulajdonképpen 100 métert sem tudna menni békésen az utcán és dühöngő-acsargó állattá változna mondjuk egy zsúfolt bolt közepén.
Áááá, tehát az alkalmazkodás a nekünk nem tetsző helyzetekhez tulajdonképpen megalkuvás? A megalkuvás = alkalmazkodás? Ilyen egyszerű? Így sokkal könnyebb az életem, eddig azt hittem, valami nagyon bűnös és lenézendő dolog. Hát akkor végül is a mindennapokhoz tartozik. :)
Beszéljünk konkrétabban a párkapcsolatról. Mintha minden azt sugallná (persze lehet, csak én nézek rossz csatornákat), hogy ne alkudjunk meg ott. Az egyoldalú lemondás, az önfeladás nem kompromisszum. Akkor se, ha ezt hitetjük el magunkkal (no offense, én már sokszor csináltam).
Példa: elhitetem magammal, hogy ha "csak szex"-jellegű kapcsolatokba megyek bele, az pont jó nekem, éppen erre vágyom. A valóság más, inkább érzelmekkel (is) szeretnék kapcsolódni valakihez. De ezt beismerni, vagy a kudarcokkal szembesíteni magam túl fájdalmas lenne. Ezért úgy címkézem, hogy ideális állapotnak tűnjön ez mások és magam előtt.
"Áááá, tehát az alkalmazkodás a nekünk nem tetsző helyzetekhez tulajdonképpen megalkuvás? A megalkuvás = alkalmazkodás?"
Nem tudom :), nem az szerinted? Ugyanazon az elven alapszik, azt tenni amihez nem sok kedved van, csak enyhébb fokozat.
Számomra valahogy így: alkalmazkodás>kompromisszum>megalkuvás>szolgalelkűség
Egyre inkább zsugorodik össze az ember önérzete és szíve.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!