Az ember nem lehet önmaga?
Előjáróban elszeretném mondani hogy 20 éves lány vagyok egyetemista. Jelen pillanatban nyaralni vagyok édesapukámmal az ő újdonsült barátnőjével és a párommal. A kapcsolatom apukámmal gyerekkorom óta nem fényes sajnos ő nem “apa típus”, tulajdonképpen semmit nem tud rólam, nem ismer… A mai napon bulizni indultunk amihez alapvetően semmi kedvem nem volt mert nem vagyok bulizós típus sőt kifejezetten utálom a szórakozóhelyeket, ezt mondtam is de apukám azt mondta hogy azt a pár órát kibírom menjünk szépen el együtt. Így is történt ám az éjszaka folyamán amikor már jópár órája tartott a buli és én csak ültem a sarokban erélyesebben kijelentettem hogy távozni akarok, vissza szeretnék menni a szállodába mert elegem van. Már mindenki ittas állapotban volt. Apukám megránagatott hogy ne hisztizzek ő fizeti az egész nyaralásunkat úgyhogy fogjam be a számat és ALKALMAZKODJAK. Ez után az incidens után felhívtam anyukámat és elpanaszoltam neki a történéseket mire ő azt mondta hogy sajnos ilyen az élet… az embernek alkalmazkodnia kell, sokat nyelni, tűrni és eszerint alázatosnak lenni. Véleménye szerint én viselkedtem rosszul hogy kifakadtam (életemben először kb. mivel gyerekkorom óta ahová leültettek én csendben meghunyászkodva ott maradt amíg valaki nem szólt hogy “indulunk”). Nagyon rosszul érzem magam a történtek miatt, míg nem beszéltem anyukámmal azt hittem jogos a kiakadásom de mostmár furrdal a lelkiismeret hogy én vagyok a “rossz” az ünneprontó. Anyukàm egy litániát mondott el arról hogy az ember miért is nem lehet önmaga, hogy mennyi külső behatás pl. Munkahely vagy a valakitől való függés miatt az embernek igenis vissza kell vennie az arcából és viselnie, alkalmazkodnia kell a feladatokhoz.
Véleményem szerint az valóban kicsit túlzás volt ahogy megnyilvánultam csak sajnos a sok feszültség így távozott belőlem, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nem cselekedtem rosszul csak éppen azért reagált mindenki eszerint mert megszokták hogy soha nem mondom ki a véleményemet csak kukán mosolygok és azt mondom amit a másik hallani akar… csak mostmár 20 éves fejjel ki akarok ebből törni és máshogy hozzáállni ehhez mert a ki nem mondott gondolatok, szavak engem felemésztenek.
Véleményetek szerint az ember tényleg nem lehet önmaga? Valamint én vagyok a hisztis picsa aki elrontotta a bulit?
Anyukádnak sajnos igaza van. Olykor alkalmazkodnunk kell, nyelnünk, főleg ha nőnek születtünk. Ezt majd később még inkább megérted, ahogy tapasztalsz majd. Az ember sosem lehet önmaga, mert akkor nem lenne se baráti köre, se munkahelye, se semmi.
Mindenhol egyfajta maszkot veszünk fel, ez akár szimpatikus neked, akár nem.
A munkahelyen se érdekel senkit a lelked, elvégzed a munkát, amiért megkapod a pénzbeli értéket és kész. A kapcsolatokban kompromisszumok vannak, amiket ha nem akarsz akkor szakítás lesz a vége. Legyen szó pasiról vagy barátnőkről. Ha sz@r napod van, akkor is fel kell kelned és megjelenni aznap normális stílusban. Ordítani csak otthon szabad a négy fal között. Sorolhatnám.
Ez az élet sajnos.
Az anyukád érvelési hibába esett.
Egyfelől tény, hogy vannak helyzetek, amikor alkalmazkodni kell, más helyzetek, amikor konfliktust fel kell vállalni, és jól kezelni, mert különben az ember fejére nőnek stb.
Igenis jogod van az érzéseidhez, szükségleteidhez, azok kifejezéséhez, a határaid megvédéséhez...
És igenis fel kell nőni, meg kell vívni a szabadságharcodat, s ha úgy tetszik, a függetlenségi harcodat. Hogy nem mész olyan buliba pl. amiben nem érzed jól magad.
Szerinem az apukáddal érdemes lenne elbeszélgetni őszintén, ha tudtok, lehet, hogy az alkohol beszélt belőle, de ha általában is ilyen, akkor bizony háromszor is át kell gondolni, hogy mit fogadsz el tőle, és előre tisztázni, hogy milyen elvárásokért cserébe.
Neked is és anyukádnak is igaza van. Úgy érzem, hogy a nyaralás és a kifizetett pénz miatt muszáj lett volna legalább úgy tenni, mert nemcsak egyedül voltál hanem még 3 emberrel, és nem szabad ilyenkor tönkretenni a hangulatot, meg kellett volna próbálnod jól érezni magad vagy bármi, mert akkor a másik 3 embernek is elrontod a nyaralását.
Viszont, apukádnak is megértőbbnek kellett volna lennie, és nem ráderőszakolni azt a helyzetet amiben te abszolút nem érzed jól magad. És ezt figyelembe kellett volna vennie és esetleg egy olyan más programot kitalálni ami mindegyikőtöknek megfelel. Én sem vagyok egy bulizós nagyon
elengedős nő, így megértelek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!