Aki tájszólással beszél, az tájszólással is ír, ha viszont nem úgy ír, akkor miért nem tájszólás nélkül beszél?

Érdekességként, én 4 évesen tanultam meg írni és olvasni és mivel tájszólásban beszélt mindenki körülöttem, először sok szót én is úgy írtam le. Főleg a magánhangzók hosszúsága volt bajos, mert Szabolcs megyében nőttem fel és sok szónál röviden ejtik, ami írásban és a köznyelvben is hosszú pl. tyuk, kut, husz, csuszik, ovoda, ovó néni stb. Illetve az orvas szót javította ki azonnal a tanító néni, amikor meglátta, hogy az biza orvos és nagy meglepetésemre a vidér szóról is megtudtam, hogy az hivatalosan vödör. Viszont a suliba napok alatt átálltam, gondolom, mert állandóan olvastam (órákon, amíg a többiek a betűket tanulták, én olvashattam könyvtári könyveket).

Szóval mivel az ember nem csak beszél de jobb esetben olvas is, látja, észreveszi, hogy a szó írott és kimondott alakja különbözik, na meg erre van az iskola, ahol megtanuljuk. Nekem amúgy a mai napig bizonytalan néhány olyan szó, amivel írásos formában nem nagyon találkoztam, pl. egyes nyelvjárási szavak vagy pl. puja vagy pulya? (eddig versekben láttam csak és mindkét j-vel)