A mai fiatalok nagy része, miért életunt, depressziós?

Eleve a gyerek, fiatal a felnőttektől tanul. Szülők, tanárok.

A tanárok mindig is alulfizetett kategória voltak, most meg nagyjából a megélhetés peremén léteznek. Gyerekként a mai napig megvannak azok a pillanatok, amikor a tanáraink panaszkodtak, hogy szart sem keresnek. Pedig ez közel 30 éve volt.

Szülők szempontjából szintén céltalan, kilátástalan élet. Ha sikerülne jó vállalkozást összehoznod akkor előbb-utóbb rád száll a NER, ha meg csak alkalmazott vagy akkor mindegy mennyit keresel, nem igazán jutsz egyről a kettőre. Nagyon szétnyílt az olló, a felső 10 ezer jachton szürcsöli a hell-t, miközben az átlag hónapról hónapra él.

Magyarországon ez az alap szinte.

Egyrészt nincs semmi ami motiválja őket másrészt meg az egész napos Social Media bámulása amit az orruk alá tol. Gondolok itt pl az Instagramra ahol olyan embereket követnek akiknek az élete a csillogás gazdagság meg a gyönyör és ezt szeretnék ők is, holott egy nagy kamu az egész. Csak nem látnak a dolgok mögé.

Lehet az alábbiakon nevetni, kinek mi.

Nálunk az osztályban volt egy lány, aki nem mert beszélni. Se ő, se a húga. Később megtudtuk, hogy az apjuk verte az egész családot, szóval csóri tele volt traumával.

4. osztály környékén egy órán mindenki elkezdte érezni, hogy bizony kaksiszag van, és kiderült, hogy a lány nem mert szólni és bekakilt.

Erre max. 28 ember emlékszik. Ha ma történne, a világ látná.

Azt is, ahogy egy fiú osztálytársunkat, aki nagyon alacsony volt, a fiúk bepakolták a kukába, és előbb ráültek, aztán ide-oda gurították egymásnak.

Velem nem történtek ilyen súlyos dolgok, de így is elég stressz ért. Ha pluszban amiatt is aggódnom kellett volna, hogy akármilyen buta kis tinikori hibám felkerülne a netre, hogy örökre ott maradjon és mindenki lássa, szerintem fekélyt kaptam volna az idegességtől.

És amit mások is leírtak. Eddig az osztály leggazdagabb gyereke volt a "luxus" csúcsa, most valótlan dolgok a neten.