Milyen gyakran mondjàtok el vagy mutatjàtok az embereknek ha valami bànt benneteket vagy lelkileg fàj?

A konkrét okát vagy azt, hogy mi bánt nem szoktam elmondani. A való életben még csak ki sem mutatom. Sokkal jobb, ha erősnek látnak.

F

Magyarországon a sebezhető pontjaidat nem érdemes mutatni, mert a társadalom nem tud vele egészségesen és emberi módon bánni.

A 7-es leírta, hogy vagy nem érdekel senkit, vagy örülnek neki, mert valakibe végre bele lehet rúgni, van aki szimplán nem tud vele mit kezdeni, megijed tőle stb.

Ha idegenek, vagy olyan emberek közt vagyok, akikkel nem (elég) közvetlen a kapcsolatunk, az ismeretségünk, akkor nem mondok róla semmit. Sajnos, rajtam nagyon tudnak az ilyenek látszani, ha nem figyelek eléggé erre, olyankor vagy az látszik konkrétan, hogy bánt/fáj valami, vagy "csak" annyit lehet érzékelni, hogy "valami nem oké". Néha rákérdeznek, de csakis olyanoknak beszélek róla őszintén, akivel tényleg nagyon jóban vagyok, és megbízom benne.

Én magam ilyesfajta beszélgetést csak akkor kezdeményezek, amikor már nagyon nem bírok ezzel az egésszel egyedül.