Mi a fontosabb, hogy elfogadjanak, kedveljenek az emberek, vagy önmagad légy akkor is, ha mások ezért nem annyira kedvelnek, és külső szemlélőként te sem kedvelnéd magad?

Alapjáraton egy rendkívül csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott és unalmas embernek tűnök. Valójában ezek totális ellentéte vagyok, azonban ezt csak mély bizalmi kapcsolatban tudom megmutatni, legyen ez kapcsolatbeli vagy baráti.

Szeretem a nyitott, kedves, laza embereket, nagyon könnyű velük elbeszélgetni, és sokan magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek, így megértőek is. Azonban előbb-utóbb el kezdek egyre inkább távolodni tőlük, nem tudok velük bizalmi kapcsolatot kialakítani.

Valójában szeretnék olyan lenni, mint ők, csak nem vagyok. Az nem én vagyok. Próbáltam ezeket a tulajdonságokat tettetni, ekkor valóban sokkal több ember kereste a társaságom, többen szerettek. Viszont ez sosem voltam én magam, kényelmetlen volt.

Egy első látásra megkeseredett, unalmas ember közelébe én sem szívesen mennék, mégis azt érzem, bánt, hogy nem fogadnak el. Nem tudom elengedni mások véleményét.