Mi a fontosabb, hogy elfogadjanak, kedveljenek az emberek, vagy önmagad légy akkor is, ha mások ezért nem annyira kedvelnek, és külső szemlélőként te sem kedvelnéd magad?

Tudom, hogy rengeteg ember érez ugyanúgy, mint én :) minden ember egyedi és egyben minden ember valahol, valamiben ugyanolyan is. Ha annyira elitnek érezném magam, nem azon filóznék, hogy elég jó vagyok-e másoknak (egyértelműen nem), hanem egyszerűen lesz@rnék mindenkit. És mivel a gyakorin rengeteg ember van fent, pont ezért vagyok kíváncsi mások véleményére, hiszen valószínűleg rengetegen érezhették ugyanezt, vagy találkozhattak olyan kaliberű emberrel, mint én.

A másodikkal egyet értek valamilyen szinten, viszont a kettő közti egyensúly megtartásának a módszere szinte lehetetlennek tűnik. Hiszen ha be akarok illeszkedni a társadalomba, másnak kell lennem, de ha magam adom, az ellenkezőjét váltom ki. Kicsikét megcsavartam ezt a kérdéskört valóban, de az is lehet, túlságosan szélsőségekben gondolkodok.

Talán a teljes kép érdekében azt még kifejteném, hogy teljesen máshogy tudok viselkedni bizalmi kapcsolatban (tudom hozni magától értetődően a kedves, megértő, felvidító személyt), ellenben mindenkivel (kivéve az a néhány ember), nem tudok így viselkedni. Pedig mint fentebb is írtam, találkoztam ilyen emberekkel, akik velem, mint idegennel is tudtak így viselkedni, azonban én feléjük ezt nem tudom megtenni. És mint írtam, próbáltam ezt eljátszani, tettetni olyan emberek felé, akiket csak kedveltem vagy akár idegenek voltak, mert nekem ez a közvetlenség tetszett másokban, azonban ez nem volt őszinte. Tulajdonképpen ebben az esetben, ha magamat adom mások felé, az az a hideg ember, akinek tűnök és akit utálok, pontosan azért, mert tudom, hogy a felszín alatt sokkal több van, amit megmutathatnék, és ami szerethető, de egyszerűen nem megy (félreértések elkerülése végett: biztos vagyok benne, hogy sokan tapasztaltátok ezt, ha különleges lenne az esetem, nem gyakorin, hanem szakpszichológusnál kérdezném, de nem az).

Tehát fárasztó eljátszani idegenek felé azt, amit őszintén csak hozzám közel állóknak tudok nyújtani, viszont úgy érzem, ha megteszem, sokkal jobban elfogadnak.