Szerintetek a düh/harag/ingerültség kéz a kézben jár az ordítozással/kiabálással?

Persze, hogy van.

Van, aki enyhébben reagálja le, ha dühös. Más meg elfojtja (ez mondjuk nem jó).

Eszerint te gyerekkorodban ahhoz szoktál hozzá, hogy szüleid ordítoznak, ha dühösek. Nyilván akkor te is ilyen lettél. Lehet, hogy pszichológussal ezt rendbe kéne hozatnod, mert ez nagyon negatív egy párkapcsolatban.

Olyat meg ne is írjál, hogy te sosem vagy dühös. Ilyen ember nincs. Legföljebb egy előrehaladott demens ember, aki már azt se tudja, mi történik körülötte.

A dühKITÖRÉS szerintem igen, az ingerültség, harag, düh önmagában nem.

De persze visítás nélkül is viselkedhet szánalmas érzelemvezérelt proliként valaki.

Mi honnan tudjuk, hogy dühkitörés volt-e, ha egyszer nem voltunk ott? Halkan is lehet valaki agresszív. Ha nem tetszik, ne legyél vele kapcsolatban.

Édesburgonya, hát piáról aztán egy szó se esett!

A harag nem feltétlenül jelent tettlegességet, nem feltétlenül verbális dolog. Van olyan, aki ilyenkor csapkolódik, kiabál, jelenetet rendez, de olyan is, aki megnémul, vagy szinte ijesztően nyugodtnak, összeszedettnek tűnik kívülről. De persze nem csak ez a két véglet létezik, hanem a köztes dolgok is.

Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, valóban dühkitörés volt-e az, ott kellett volna lennie bármelyikünknek is. Az írásos kommunikációval pont ez az egyik baj; nincs metakommunikáció, nem látjuk a tekintetét, a mimikáját, a testbeszédét, nem halljuk a hanglejtését.

Üzenetben nem lehet érdemben kommunikálni.

Csomó kapcsolat amiatt megy tönkre, mert ezeken az elcseszett chat programokon "beszélgetnek" az emberek.

Személyesen teljesen más.

Ott látod az arcát, mimikáját, hallod a hangsúlyt, érzékeled mi poén és mi nem, stb.

Aztán lehet, hogy ez jellemző rá és nem ismeri be,de az is lehet, hogy esetleg te váltottad ki belőle és mással nem ilyen.

Mindenesetre nem egy jó kezdés.