Mocsok dolog egy másik ember halálát kívánni?

Honnan tudod, hogy kevés az önuralmam? Meg aztán nem tudhatod, hogy hányszori alkalom után pöccentem be. Könnyű így kívülről az észt osztani.

Elég béke tűrő vagyok, de az igazságtalanságokat nagyon nagyon nem komálom ez a nagy harci helyzet.

Igen nyesem, hogy ez nem téma, de azért kérdeztem azt, hogyan lehetne ezen változtatni, nem pedig azt, hogy folytassam tovább.

Nem ismertek, nem tudhatjátok hogy milyen vagyok. Jó valahol világéletemben csináltam hülyeségeket. Na bumm. Ki nem? Az vesse rám az első követ aki nem. Tudod barátocskám vállalom, hogy nem vagyok tökéletes (senki nem az) és talán az átlagnál több hiba van bennem, jó legyen beismerem, de képmutató soha nem voltam. Azért jónéhány alak adott okot arra, hogy bepipuljak. Ugyan ne mondjátok már, hogy veletek ilyen soha nem fordult elő, amikor olyanok papoltak az erkölcsről meg az igazságról, akiknek semmi alapjuk nem lett volna megszólalni, de jó legyen vannak ilyenek is, elfogadom.

Azonban amikor már-már valaki ezt bicskanyitogató módon teszi és visszaél a helyzetével, akkor ott azért az illető már igen vissza kell, hogy fogja magát, pedig amaz már jócskán túl feszítette a húrt.

Ami meg néhány "embert" illet.. Hogy rólam ki mit gondol 1,2 "munkatársért" nem kár, de az ugyebár munkahely, oda az ember dolgozni megy nem pedig haverkodni és ökörködni.

Legyen szó akár munkahelyről, haveri társaságról, vagy bármi kíváncsi voltam, hogy ez mennyire általános probléma. Egyébként a kérdés nemcsak nekem szól, hanem jó ha olvassák, olyanok kik szintén hasonló helyzetben vannak és próbálnak ezen túl jutni, kikecmeregni.