Mennyire szokványos, hogy 30 felett nem utaztam repülővel?

Amúgy ez attól is függ hogyan szocializálódsz

Hiszen ma már ha tényleg celod hogy legalább egyszer ülj repülőn akkor azt meg egy tényleg szegény ember is megteheti egyszer hiszen van olyan repjegy ami 7000 Ft....

Valószínű mi is megtehettuk volna egyszer kétszer gyerekként csak egy szar családból jövök, az apám egy életképtelen idióta akinek fogalma sincs a család fogalmáról, a nagyszüleim neveltek tehát nem volt divat külföldre menni

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy a szülőfaluman hányan voltak, akik repültek - ha a saját családtagjaim kivonom az egyenletből. Nagymamám 83 volt, mikor először (és sajnos úgy néz ki, utoljára) repült, mert sem ő, sem a szüleim nem tudták megengedni maguknak, még fapadosokkal sem. Akkor repült először, mikor már a testvéreim és én is dolgoztunk, a szüleim végre tudtak félretenni mert kiköltöztünk a fészekből és nem kellett minden pénzünket ránk költeniük, akkor össze tudtunk dobni egy családi nyaralásra.

Mikor legutóbb repültem, egy ránézésre 40-es, talán fiatalos 50-es nő kapta meg a mellettem lévő ülést, aki, mikor elkezdték kitolni a gépet, falfehéren rám nézett, és annyit mondott, hogy "szóljon kérem valakinek, hogy állítsák meg, meggondoltam magam!" Kérdeztem, miért. Mi van, ha meghalunk, mi van, ha nem fogja bírni a repülést, szerencsére sikerült megnyugtatni, végül nem szállt le :) Még akkor nem esett le, hogy első útja, csak, mikor félúton megkérdezte, hogy az rendben van, ha a középső ülésről átül a szabadon lévő folyosó mellettire, vagy engedélyt kell kérni a stewardesstől? Addig egyébként nem is értettem, miért nem ül át, hogy mindkettőnknek több helye legyen, de betudtam annak, hogy fél a repüléstől és akar maga mellett egy embert, aki beszélget vele.

Máskor egy nagymama korú hölggyel csekkoltunk be együtt, nem együtt utaztunk, csak mögötte álltam a sorban, kérdezte, tudok-e magyarul, és repültem-e már, igen és igen, akkor segítenék-e neki, mert ő még ilyet soha nem csinált. Végtelenül aranyos volt, rengeteg kérdést feltett a checkinben, majd mondta, hogy bocsánat, ő először repül, akkor a checkines arckifejezése megváltozott, kérdezte, hogy esetleg szeretne-e jobb helyet, ablak mellett ülni, vagy a szárny felett? Kinyomtatott neki egy reptéri beszállókártyát, hogy tegye el emlékbe (becsekkolták online a nénit szóval volt neki egy a telefonján is), nagyon részletesen elmagyarázta, hogy hova, merre kell menni. Néni meg adott neki is egy darab süteményt (darázsfészeknek hívta, ilyen diós tekercs volt), a kollégáinak is, utána a repülőn is osztogatta az utasok, meg a személyzet tagjai közt. Édes egy ember volt. Leszállás, poggyászfelvétel után láttam a pick up pointnál ölelkezni egy harmincas házaspárral, gondolom, a gyereke vagy unokája, és annak a párja volt. Időnként eszembe jut, hogy remélem, jól van, és én is ilyen szeretnék lenni ennyi idősen.