Felnőve nem csalódtatok a felnőttekben?

Valahogy igen is, meg nem is.

Kicsiként is tudtam, tapasztaltam, hogy a felnőttek nem szentek, nem hibátlanok, valamelyest mégis felnéztem rájuk. De az tény, hogy nemrég belecsöppenve a felnőttek világába (vagy inkább páros lábbal belerúgva), sokkal több csalódás ér, mint azt vártam volna. Lehet, rossz körökben mozgok, munkától kezdve családon át, de azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire általános dolog a hazudozás, füllentgetés..

(picit a fiatalok vonalára áttérve, amit páran pedzegettek előttem. Tudom, off, de kicsit hozzáfűznék én is valamit:

azon én is meglepődtem, hogy a korosztályomban milyen sokaknak nem megy az analóg óra leolvasása, sokan mennyire nem szeretnek kézzel írni, mennyire problémás tud lenni a helyesírás, és azért ez elég elkeserítő..)