Feltűnnek más emberek szavaiban az ellentmondások, következetlenségek. Vagy a szavak és a tettek közötti disszonanciák. Ha ezt jelzem nekik, szőrszálhasogatónak tűnök?

4: volt egy kolléganőm, akinél nagyon észre is vettem és nagyon idegesített is. Ami persze rólam szól, nem róla. Több mindent jeleztem is neki, és szerintem még többet nem. Nem reagált indulatosan, de szerintem igazán nem kedveltettem meg magam vele. Ilyenekre gondolj pl, hogy állította magáról, hogy ő a saját dolgait tartja a legfontosabbnak, ő senki kedvéért nem áldozza föl magát, ő mindig magát helyezi legelőrébb, ő nem ugrál úgy, ahogy mások fütyülnek... lett volna egy kívánsága, egy bizonyos szabadnap. Persze hogy behívták. Ő meg bejött. Mondom neki, hát hiszen most is alárendelted az igényeid másokénak. A válasza: jó, de hát... És minden más észrevételemre (aka kötekedés) is ez volt a válasza. Szerintem én nála tényleg minden második mondatába belekötöttem, és ugyanezt a kényszert érzem (általában nem engedek neki), ha valaki állít valamit, aztán meg teljesen máshogy cselekszik.