Mit tegyek, ha önbizalomhiány miatt már a kapcsolat elején azon agyalok, miért pont velem van, vagy biztos majd megun egy idő után?
Pedig lekopogom jól alakul, szeretjük egymást. Még eléggé az eleje, 4 hónapja vagyunk együtt. Sokat találkozunk, jövőre nyaralást is lefoglaltunk.
Úgy érzem, mintha az előző csalódások miatt már nem mernék hinni abban, hogy jó vége is lehet.
Pszichológus kellene vagy mi a megoldás?
Egyébként féltékeny típus sosem voltam, szerencsére nem is adott rá okot egy exem sem. Szóval ettől valahogy nem félek, én úgy vagyok vele, ha valaki meg akar csalni úgyis meg fog. Ha meg nem hülye, megoldja úgy, hogy ne bukjon le.
Meg nyilván ha valakiben nem tudok megbízni, nem járnék vele.
De a csalódástól mondjuk tényleg félek.
Az ilyet nem értem, hogyan gondolkodik/nem gondolkodik:
Várja/kívánja, hogy valaki rá találjon, amikor meg ott a lehetőség, azon agyal, miért ő lett a kiválasztott, mitől lett ő a kiválasztott? Általában a nők választanak, ezért alapból tudniuk kellene a miértekre a választ...
A megunás alapból minden kapcsiban benne van. Ha kitart a kapcsi 2 évig, akkor jellemző, hogy átmegy megszokásba. Ha folyamatosan változó programokat, egymással való elfoglaltságot találtok ki, megkérdezitek egymást, hogy mivel szeretne a másik foglalkozni, milyen együttes szabadidőt csináljatok (sport, koncert, stb.), akkor nem feltétlen lesz unalmas a kapcsi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!