Szégyenbe hozom a családomat, amiért túl udvarias vagyok?

Vidéki srác vagyok, faluban nőttem fel. Munka miatt Budapestre kerültem pár éve. Feleségem itteni. Sokszor szól rám a feleségem, hogy hülyét csinálok magunkból, pl azzal, hogy a boltban volt egy idős néni, egymásnak útban voltunk és én hozzá szóltam udvariasan, hogy merre tetszene menni? Utána meg viccesen mondtam, hogy sajnos ilyen szűkös ez a bolt. A néni is mosolygott, viccelődött. A feleségem utána fogta a fejét szó szerint, hogy így senki sem viselkedik. Vagy ha megyek be bárhova mindig köszönök az eladóknak, jó napot kívánok, viszont látásra. Erre is azt mondja, hogy én kinek képzelem magam, mit feltűnősködök? Vagy a gyerekünket vittük az oviba és én köszönök mindig minden szülőnek. Amikor úgy van, hogy egymás mellett öltöztetjük a gyereket és volt egy-két mondat váltás akkor be is mutatkoztam. A feleségem mindenki előtt mondta, hogy úristen, hogy lehetsz ilyen … ekkora szégyen mint te! Mindig veszekedik velem, hogy nem a faluban vagyok, itt elmennek egymás mellett az emberek és én a viselkedésemmel a saját gyerekemet is lejáratom. Meg az oviban is ne köszöngessek senkinek, csak magam elé nézzek mint mindenki más és csináljam a dolgom. Ne szóljak senkihez, ne jópofizzak, ne nézzek senkire. Mert vegyem észre, hogy más is ezt csinálja és én bolondot csinálok a saját családomból. A boltba se köszöngessek az őrnek meg az eladónak.

Nem tudom … néha úgy érzem igaza van. Másrészt meg a boltban ahova jártunk, volt egy állandó eladónő aki most egy másik boltban dolgozik és udvariasan rám köszönt, mosolygott, megismert engem! Őszintén jól esett.

Ekkora baj, ha ilyen régimódian udvarias vagyok? Szerintem ennél nagyobb baj ne legyen senkivel.