Hogyan alapozzam meg az életem egzisztenciális szempontból? 25F

"A művészi és humánus dolgok foglalkoztatnak, de abban sem találom meg önmagam. Talán, mert hiányzik a tehetség..."

Ha magad nem is leszel művész, érdemes olyan munkát keresned, ami ezzel kapcsolatos, esetleg színházban, múzeumban, idegenforgalmi irodában - művészeti események hirdetése, látogatások hirdetése, szervezése vagy ilyesmi.

"Talán, mert hiányzik a tehetség..."

A tehetség nagyon durván félreértelmezett dolog. Rengetegen tévesen és feleslegesen dobálóznak vele. Azzal kapcsolatban is, hogy van, meg azzal is, hogy nincs.

A legtöbb ember hibásan úgy kezeli a tehetség fogalmát, hogy ha tehetséges vagy, akkor megy valami, ha nem vagy tehetséges, akkor meg nem megy az a dolog. Csakhogy az ember életében a legtöbb dolog nem ilyen bináris, hogy vagy megy vagy nem.

Az emberek mindegyike nagyon sok mindenre előre huzalozott képességekkel rendelkezik. Meg vannak a kiinduló lehetőségei annak, hogy fejlődni tudjon valaki nagyon sok mindenben. Ha használni fogod őket, akkor kifejlődnek ezek a képességek, ha nem használod őket, akkor meg nem fejlődnek ki, vagy akár teljesen elhalnak.

Ez azt jelenti, hogy nem tudsz mindent az adott dologról. Leginkább semmit sem tudsz róluk kezdetben, de a tanulás képessége és lehetősége ott van mindenkiben. Hogy melyik területen mit tudsz kihozni magadból, az részben attól függ, hogy milyen egyéb adottságaid vannak, amik támogatják azt a dolgot, részben pedig attól, hogy mennyit foglalkozol az adott dologgal.

Az embernek születésekor vannak hangszálai, kezei, lábai, izmai, mégsem tud beszélni, fogni és járni sem. Mindegyiket meg kell tanulnia hozzá, hogy menjen. Szerencsére ezek annyira alapvető dolgok, hogy a környezetében mindenkitől azt látja, hogy megy és az évszázadok során egyre több dolgot tanultak meg róla az emberek, hogy ezeket az alapvető motorikus készségeket milyen játékokkal lehet hatékonyan stimulálni, hogy a gyerek minél előbb minél jobban kifejlessze őket. Ekkor még meg sem fordul senkinek a fejében, hogy ne menne.

Úgyhogy beszélni, fogni és járni mindenkinek sikerül megtanulnia még a legborzasztóbb körülmények között is. Ezeket minden családban mindenki tudja és mindenki el is várja a gyerektől. Szerencsére fel sem vetődik senkiben, hogy ne lenne rá képes az ember.

Az ennél bonyolultabb dolgok elsajátításánál viszont már elkezdenek bejönni a különféle társadalmi hatások, a környezetünk által belénk táplált és magunkban kialakított gátlások is.

Már az írás, olvasás, számolás képességeit sem mindenkinek sikerül elsajátítania. A kézügyesség, tánc és egyéb gimnasztikus képességek, ének, idegen nyelvek, egyéb tudományok, művészetek elsajátítása pedig egyre több és több nehézséget jelent sokaknak. Döntő többségében nem azért, mert azt a dolgot valaki ne lenne képes elsajátítani, hanem azért, mert vagy az igény és lehetőség nem alakul ki, hogy foglalkozzon vele, vagy rosszabb esetben kimondottan ezeket gátló, akadályozó tényezők vetődnek fel akár a környezetben, akár az illető gondolkodásában.

Hogy a tested mennyire fáradékony, vagy izmos, az nagyban befolyásolják hogy mennyire leszel jó sportoló. Viszont az, hogy mennyit és hogyan sportolsz nagyban befolyásolják, hogy mennyire leszel fáradékony és izmos. Van egy veleszületett összetevője is. Ha olyan genetikát örököltél, hogy nehezebben fejlődnek az izmaid, akkor hátrányban vagy azzal, aki kedvezőbb genetikát örökölt. De ha ezt elfogadva egyáltalán meg sem próbálsz sportolni és fejleszteni az izomzatodat, akkor nem a genetikád miatt fogsz elhízni és gyenge izomzatúvá válni, hanem azért, mert nem sportolsz. Ha a genetikád nem kedvező, az nem azt jelenti, hogy képtelen vagy rá, csak azt, hogy ugyanannak az eredménynek az elérése több erőfeszítést igényel tőled, mint valaki mástól, akinek kedvezőbb a genetikája.

Aztán jönnek még ilyen bonyolító tényezők a történetbe, hogy az se mindegy, valakinek tényleg a genetikája jó/rossz, vagy csak elhitte, amikor ezt magyarázták be neki a szülei. Akiknek egyébként lehet, hogy fogalmuk sem volt valójában a valós okokról. Ha neked azt dobta a genetikai lottó, hogy egy olyan családba kerültél, ahol egész gyerekkorodban azt hallgatod, hogy te ügyes, okos, tehetséges, sikeres, különleges, buta, béna, hülye, tehetségtelen, alkalmatlan vagy, akkor igen jó eséllyel el fogod ezeket hinni. És amilyen szellemben, hozzáállással és lehetőségek közepette fogsz nevelkedni, olyan lesz a fejlődésed. Ha tehetségesnek tartanak, zeneiskolába, nyelvórára, sportolni, művészeti tehetség gondozásra hordanak, akkor érezni fogod a tehetséget magadban és megtalálod, hogy miben vagy tehetséges. Ha azt hallgatod, hogy egy csődtömeg vagy, nem vagy jó semmire, a családod értelmetlennek tartja a taníttatásodat, hülyeségnek tartják a tehetség gondozást, nem értékelik a tudást és a tanulást, akkor ezzel fogsz azonosulni.

Akik jó/rossz mintákat látnak maguk körül egész gyerekkorukban, azok ezt a jó/rossz hozzáállást, táplálkozási és viselkedési szokásokat vesznek fel és ilyen gondolkodási sémákat sajátítanak el. Ezek pedig a tehetségükben rejlő lehetőségeket is nagyban képesek befolyásolni.

Az a tehetség, ami veled született és vagy van vagy nincs, az önmagában semmit nem ér. Megkönnyítheti az elindulást bizonyos dolgokban, segíthet gyorsabban, jobban haladni. Ha megfelelő kitartással, tanulással kiegészítve gondozod, akkor segíthet benne, hogy több esélyed legyen az adott területen igazán naggyá, másoknál jobbá, akár világsztárrá is válni.

De maga a kiinduló tehetség (amiről te most azt mondod, hogy hiányzik belőled) csak segítője ennek a fejlődési folyamatnak.

Amíg nem kezded el az adott dolgot aktívan csinálni, addig nem fog megjelenni a benned levő tehetség sem, mert nem csinálod azt, amiről kiderülhetne, hogy tehetséges vagy benne. Ezért érdemes minél több dolgot kipróbálni. Hogy megtudd, mi az amiben van tehetséged, vagy legalább érdekel és szívesen csinálod.

A tehetség sok esetben "csak" annyiban mutatkozik meg, hogy nem utálod halálosan az adott dolgot, hanem szívesen foglalkozol vele. Míg más rémesen utálja, te élvezed, szívesen töltöd vele az idődet és mivel sokat csinálod, ezért egy idő után óhatatlanul egyre jobban fog menni, ami vissza fogja igazolni, hogy tehetséged van benne. Pedig amikor elkezdted még nem volt benne tehetséged. Ez nem is tehetség, hanem tanulás, de mint már az elején írtam, a tehetséget nagyon sokan félreértelmezik.

A vele született tehetség tanulás, módszeres gyakorlás és a hibák javítása nélkül semmit sem ér. A tanulásra szükség van, hogy a tudásod egyre komolyabbra nőjön és ne rekedjen meg a tudásod azon a szinten, amennyi a veled született tehetségből futja. A módszeres gyakorlás szükséges, hogy egyre többet és többet ki tudj hozni magadból és a tudásod üzembiztossá, bármikor megismételhetővé váljon. A hibák javítása pedig a tanulási folyamat legfontosabb része, mert hiába tanulsz és gyakorlod be a tanultakat, ha a tananyag értelmezésébe, vagy a kivitelezésébe hibák kerülnek és ezért a gyakorlás során a hibás műveletet gyakorlod be nagyon alaposan. Ezért nagyon fontos, hogy a tanulási és gyakorlási folyamatokat egy kívülálló, lehetőleg nálad nagyobb tudású és lehetőleg a pedagógiához is értő személy ellenőrizze. Így felismerhetők és kiküszöbölhetők a hibáid, hogy a további gyakorlás során már a helyes műveletet gyakorold be, az rögzüljön és utána mindig helyesen tudd kivitelezni. Teljesen mindegy, hogy ez egy sport gyakorlat, egy zenemű előadása, egy rajz vagy festmény elkészítése, vagy egy matematikai művelet végrehajtása. Mindegyikre ugyanezek az alap tételek vonatkoznak. Tanulás hiányában a "tehetséged" megreked az alapoknál, gyakorlás nélkül esetleges lesz, hogy mennyire jól, gyorsan, üzembiztosan tudod kivitelezni és hibák korrigálása nélkül több hibát fogsz véteni, mint ha valaki segít kijavítani a hibákat. A hibáid felismerése és a helyes megoldások megtalálása pedig egyedül lényegesen nehezebben mehet, mint akkor, ha van melletted valaki, aki már eleve ismeri a helyes megoldásokat és segíteni tud benne, hogy rávezessen, vagy megtanítsa neked.

Nagyon sok tehetséges ember lusta, vagy csak túlságosan elbízza magát a tehetsége miatt (akár azért, mert nagyon tehetséges és azt hiszi, hogy neki már nincs mit fejlesztenie ezen, akár azért, mert azt hiszi magáról, hogy nem tehetséges és ezért hiszi, hogy nincs miért fejlesztenie magát). Ha ezek az egyébként tehetséges emberek nem fejlesztik tovább a képességeiket, nem tanulnak, nem gyakorolnak, nem javítják a hibáikat, akkor a tudásuk megreked egy szinten. Minél korábban beérik a már meglevő tehetségükkel, annál alacsonyabb szinten fognak megrekedni.

Azok, akik nem a tehetségükkel foglalkoznak, hanem kitartóan folyamatosan tanulnak, gyakorolnak és javítják a hibáikat, tovább fognak fejlődni és nagyon könnyen előfordulhat, hogy előbb vagy utóbb, de felül fogják múlni azokat, akik ugyanezt nem teszik meg. Így akár egy kevésbé tehetséges, de szorgalmas ember akár sokkal többre is viheti valakinél, aki tehetséges, de nem fejleszti a képességeit.

És van még egy dolog, amiről hajlamosak az emberek megfeledkezni. Nem elég valakinek csak egy valamihez értenie. Teljesen mindegy, hogy mi a szakmád, amihez értesz. Önmagában az, hogy értesz a szakmádhoz, még nem jelenti azt, hogy meg is fogsz élni belőle. Az, hogy meg tudj élni a tudásodból egy másik tudást igényel. Vagy vállalkozást kell hozzá tudnod működtetni, ami képes pénzt termelni a megélhetésedhez és mellesleg a vállalkozásodban a szakmai munkát is el kell végezned. Vagy legalább ahhoz kell értened, hogy egy munkahelyet és a munkádért fizető állást képes legyél találni és megszerezni. Így vagy úgy, de rendelkezned kell a képességgel, hogy a szakmai tudásodat bevételre tudd cserélni. Ha nagy a kereslet a tudásodra és kapkodnak utánad, csak válogatnod kell a jobbnál jobb ajánlatok között, akkor ez lényegesen könnyebb. De még ekkor is ki kell tudnod választani egy lehetőleg nem borzalmas munkahelyet, lehetőleg nem rémes fizetési ajánlattal. Csak ilyenkor lényegesen könnyebb dolgod van, mint akkor, ha egy olyan területen próbálsz érvényesülni, ahol eleve nem hiány, hanem túlkínálat van, ahol nem a munkáltatók versengenek érted, hanem neked kell a tömegből kitűnnöd, hogy téged válasszanak és nem a jobbnál jobb ajánlatok között válogatsz, hanem a sok rossz közül kell minél kevésbé rosszat találnod.

Mondhatod bármilyen képességre, hogy neked ez nem megy, nincs hozzá tehetséged. De inkább keresd meg, hogy mi az, ami érdekel, fontos számodra, mi az amiben szeretnél fejlődni, aztán kezdd el keresni a lehetőségeit, hogyan tudnál eredményesen fejlődni benne.

Ne azt keresd, hogy valamiben tehetséges vagy-e vagy sem. Hanem azt, hogy mennyire érdekel téged, mennyi időt, energiát, küzdelmet vagy hajlandó belefektetni az elsajátításába és a módszert keresd, amivel képes vagy elsajátítani.