"Gyerekeimnek majd mindent megadok, amit én nem kaptam meg" elv bennetek hogy alakult ki?

Tudod mit?

Teljesen igazad van.

Ha újrakezdeném, akkor nem házasodnék és gyerek egyáltalán nem lenne.

Minden bajt és nyomorúságot ez hozott az életembe.Gyerekem éli világát,sőt nagyon is - gyereket ő sem akar -, én pedig szinte nincstelen lettem abban,hogy támogattam . Ja és felém sem néz hónapokig.

Mindenki el tudja dönteni, hogy akar-e gyereket vagy sem.

Teljesen le..arjuk hogy te éppen nem akarsz, írom mindezt úgy, hogy nekem sincs gyerekem.

Semmi értelme ennek a kérdésnek, csak megerősítést vársz, hogy amúgy nem vagy egyedül. Nem vagy egyedül, de ez a te személyes döntésed. Én sem megyek macskás csoportokba leírni, hogy hogyan alakult ki bennük az az elv, hogy ők macskát akarnak, mert én nem akarnám a macskaszart lapátolni az alomból, meg a szétkapart ágytámlát nézni.

Na, kb. ezen a szinten van a kérdésed (kijelentésed).

6

Mondjuk a jó isten mentsen meg az olyan nőtől, akinek még gyereke nincs, de már arról beszél hogy gyerektartás meg mennyit keressen a férfi.

Bízom benne, hogy soha nem fogsz havi másfél milliót keresni azzal a szerencsétlennel aki veled van, mert neked ösztön és elméleti síkon sem való gyerek.

Ezt a kérdést most nem értem. Pont, ahogy írtad. Nekem nem volt anyagi hátterem a családtól, nem tudtak elindítani az életben, se egy lakás, se egy autó, se egy nagyobb összeg a tanulmányokra vagy valamire, de még egy jogosítvány sem.

Mivel már 30 fölött vagyok és úgysem kaphatom vissza a fiatalkoromat, ezért a saját magam vágyaival kapcsolatban már beletörődtem, hogy nem valósulnak meg.

De a gyermekemé még megvalósulhatnak. Úgyhogy igen, én igenis szeretném őt elindítani az életben, nem akarom, hogy nélkülözzön. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent megkap csak úgy, ho-hó, de még mennyire, hogy nem! Pont ellenkezőleg. Küzdésre, kitartásra, önérdekérvényesítésre fogom nevelni. De remélem, amikor betölti a 20. születésnapját, akkor leszek olyan helyzetben, hogy azt mondhassam neki, hogy "tessék fiam, itt ez a lakáskulcs, menj, éld a saját életedet, önállósodj, függetlenedj", majd megölelem és biztosítom róla, hogy rám továbbra is bármikor számíthat.

Én meg vagyok győződve róla, hogy az én felfogásom a jó. Nem a "majd lesz valahogy" embereké, nem a pénzért szülőké, nem a "mi is felnőttünk valahogy" anyáké és apáké.

És tudod mit kérdező? Amióta gyermekem van, nem vagyok önző, kicsinyes, önsajnáltató ember, azóta az Élet is jobban bánik velem. Egészséges vagyok, energikus, kétszer annyit keresek, mint pár éve ilyenkor és a kapcsolatom is sokkal jobb.