Úgy érzem, nem bírom ezt tovább, képtelen vagyok dönteni, mit tegyek? Sztori lent....

Párommal kicsit több, mint 2 éve vagyunk együtt, hétvégente találkoztunk,mert nem egy városban élünk.

Én Budapesten, ő ott, ahol én felnőttem és ahol szüleim is laknak.

Ő nyáron vallotta be, hogy mégsem szeretne ide költözni (addig úgy volt, hogy feljön és összeköltözünk itt), jelenlegi munkahelyén jól keres egyébként, megertem ha nem akarta csak úgy otthagyni azt is.

Na lényeg, hogy emiatt eléggé megingott a kapcsolat, én beadtam egy önéletrajzot szeptember elején a szülővárosomba (ritkán van ott szabad állás abban a munkakörben, amihez értek),de nagyon sokáig nem hívtak be interjúra, már kezdtem elengedni az egészet meg beletörődtem, hogy vége lesz a kapcsolatnak is így.

Most mire majdnem kimondtuk,hogy vége, persze felhívtak (majdnem 3 hónap csend után) es el is mentem az állásinterjúra,fel is vennének.

DE most meg már egyszerűen nem tudom mit akarok, sírógörcseim vannak konkrétan.

Itt jelenleg jól keresek relatíve,de kb a szerencsének köszönhető ez a munkahely, viszont albérletben élek, esélyem nem lenne egyedül lakást venni sem itt, sem máshol.

Illetve nem lenne visszaút, ha elköltözöm a fővárosból.

Párommal lenne olcsó albérlet egy ismerős által meg legalább valamerre haladna az életem. Félek, hogyha szakítunk, nem ismerek meg normális embert, akivel működne is aztán lehetek macskás venlany kb.

Az ottani munkahely ugródeszkának lenne jó, mert persze ott megy a trükközés a bejelentéssel stb...

Egyszerűen nem merem magam rászánni erre a lépésre de már lelkileg rámegyek erre a huzavonára hónapok óta, hogy mi lesz (meg párom is).

Mi van ha ott nem találom meg a helyem, megbánom az egészet stb.

Lehet kívülről olvasva pitiáner probléma de úgy érzem beleragadtam ide és nem tudok dönteni.

Mit tegyek? A héten kell valamit válaszolnom de képtelen vagyok.

Nagyon sötétnek látok mostanában mindent és nem tudom mi a jó.