Mennyit hazudtok?
Sziasztok. Elsősorban felnőttekhez szól a kérdésem.
Én folyamatosan ferdítésen kapom magam, ezeket most már utólag bevallom. Egyre ritkábbak. Semmiképp nem pl. Győzike szintűek.
Nem fantáziálgatásról van szó. Egyszerűen nem tudom elismerni a kudarcaimat, problémáimat. Nem tudok szembenézni a problémákkal, főleg nem a gyengeségeimmel. Inkább ferdítek. Hátha valami csoda folytán valóra válik.
Ti szoktatok hasonlót csinálni? Hogy próbáltok átszokni az egyenességre? Próbáltok egyáltalán változni?
Nálam ez már reflex. Minden jobb, szebb, nincs itt gond. K*rvajól megoldok mindent... Mire észbe kaptam már 5 hazugság elhangzott egy beszélgetésben.
Persze mikor irigykednek rám, nem éreznek együtt velem, nem támogatnak az rosszul esik. Pedig én tűntettem fel szebbnek a helyzetemet.
Legtöbb esetben csak olyanban szoktam hazudni amikor megkérdezik, hogy mi a baj vagy hogy vagyok és akkor azt mondom, hogy jól és minden rendben. Illetve a hasonló dolgokban, amikor valamiről nem akarok beszélni.
Utalom a hazugság minden formaját de sajnos például olyanban is hazudtam, hogy "nem érek rá" amikor szívességgel megtalálnak munkám miatt a hétvége közepén.
(Bár főznöm kellett 3 különböző kaját, mosni is és azért volt dolgom, de ha csak sorozatot néztem volna akkor is ezt feleltem volna.) Sajnos nincs kedvem a retardáltakhoz még a szabadnapjaimon is.
Az embereknek közel a 60%-ka naponta 10-20 alaklommal hazudik. Nem kell komoly dolgokra gondolni, elég néha egy kis füllentés is.
Ez egy 2015 statisztikai adat.
15: Ezt észrevettem. Igazából egy nehezítő tényező hogy tudom, annyira nem izgatja a többséget válasz. Pl. tudják hogy táppénzen műtöttek azt mondom már semmi bajom, magánéletben azt mondom jól megy a munka közben már nem is ott dolgozom ahol legutóbb mikor beszéltünk, azt mondom jól el vagyok otthon köben már a bérbeadó a fának adta a lakását és csoda hogy találtam másikat... Nehezebb nem hazudni ha tudod hogy a másikat úgysem érdekli, de egészségesebb. Max legközelebb kétszer meggoldolja kérdezzen-e mert te elmondod pl. hogy szarul vagyok, melót otthagytam, csóró is vagyok, este valami bizarr PTSD szerűség fogott el és ősrégi tarumákon rágódtam.
+ Előnye az őszinteségnek hogy inkább nem kérdeznek meg. :-D
Nem kimondottan sokszor, de még így is többször, mint ideális lenne.
Például legtöbbször, amikor megkérdezik, hogy vagyok, milyen volt a hétvégém, szépítek a válaszon, így ilyenkor általában azt felelem, hogy "jól vagyok, köszönöm", vagy épp "remekül telt a hétvégém, köszönöm".
Pedig mentálisan épp a padlón vagyok, vagy olyan lapos volt a hétvégém, mint a deszka. Csak ezeket nem is szeretem (bárkivel) megosztani, mert nem is tartozik rájuk, szégyellem is, meg... őszintén szólva, nem is akarom, hogy visszaéljenek vele. Munkában ez rendszeres dolog, sajnos.
Néha a szüleim felé is vannak kisebb ferdítések, amikor tudom, hogy úgyis veszekedés lenne a vége, ha a teljes igazságot mondanám. Nagyon könnyen és gyorsan fel tudják magukat húzni a legapróbb dolgokon, és olyankor eléggé dühösek tudnak lenni, szóval egyfajta önvédelem, főleg, mert olyankor képesek szemrebbenés nélkül durva dolgokat a fejemhez vágni. Szeretem őket, de van egy különleges tehetségük ehhez, és amikor csak tehetem, igyekszem ezt elkerülni.
23/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!