Tényleg vannak olyanok akik azért nem járnak osztálytalálkozóra mert szégyellik magukat nem vitték semmire sem magánéletben sem karrier terén ezért nekik nincs mit mondaniuk magukról?

Én konkrétan voltam egyen, ahol rajtam kívül mindenki az áloméletét ecsetelte, amikor meg rámkerült a sor ciki volt bevallani, hogy a munkám szar, azonos nemű a párom, le vagyunk égve, depresszióm van, szóval behazudtam, hogy biztos munkahelyem van versenyképes fizetéssel és tervezzük a családalapítást.

Viszont valahogy motivált ez,mert nem sokkal utána dobbantottunk a párommal külföldre és rohadt jó körülményeket teremtettünk magunknak fél éven belül és jó melójaink vannak. Most ugyan elmehetnék hencegni, hogy havi 5ezer euróból gazdálkodunk, de annyira nem érdekel, hogy emiatt szabadságot vegyek ki.

Jelen helyzetben én sem mennék.

-Egy szar munkám van. Kb egy majom is el tudná végezni. Oké, jól keresek vele, meg nem nagyon csinálok semmit, de ilyen melòkra olyanokat szoktak nálunk kitenni, akik írni-olvasni se tudnak. Négy szakmával eddig jutottam.

-Párom évekòta nincs, míg mindenki más körülöttem elkelt már rég, mindenkinek férje van, felesége, gyereke, sokan kint élnek külföldön, stb.

-Egy olcsó autóval járok. Sok volt osztálytársamnak Audija meg BMW-je van.

-Más már régen befejezte az egyetemet, és diplomás, én meg még csak most fogom kezdeni majd.

-Igazából egy normális ruhám sincs, amit fel tudnék venni. Inkább mindig munkásruhában járkálok az utcán is, mert az kevésbé ciki.

-Barátaim sincsenek.

-Nincs saját ingatlanom se. Körülöttem már a nagyjának mindenkinek saját van.

-Amim volt mindenem elùszott, mert bűncselekmény áldozata lettem.

Igazából nem is tudom minek vagyok még itt. Álmodozom arról, hogy egyszer kitörök innen, de nem nagyon megy. Igazából az kéne, hogy kilépni erről a fos munkahelyről, venni egy olcsó ingatlant, és úgy elköltözni, hogy senki nem tudja hol lakom, és építeni a saját életemet, mert vannak olyan emberek, akiktől ez nem megy nekem/rendszeresen pénzzel gombolnak, érzelmileg zsarolnak, stb/. Igazából már most sem lakom otthon, mert szolgálati lakásban vagyok 30 napból 26-ot minimum, de ez sem elég úgy néz ki.

Szóval ez addig fog menni, míg nem sikerül egy saját ingatlant vennem, és elhúzni jó messzire a büdös pi csába, úgy hogy ne tudja senki, hogy merre vagyok. Akkor már amint lenne pénzem indítanék valami vállalkozást is, stb. De addig marad ez a szívás.