Hogyan élted meg mikor 30 éves lettél?

Én örültem neki, úgy éreztem, hogy mostantól ha valakinek elmondom a korom, akkor úgymond "komolyabban vehető" vagyok. Nem ilyen kis fiatalka.

Azóta se tartok az életben sehol (már eltelt pár év), a személyimet is képesek még mindig elkérni, nagyjából fele annyinak érzem magam, mint amennyi vagyok, de én örültem. 😅

Abból adódik ez, hogy semmiféle jelentőséget nem tulajdonítok az életkoromnak, azt az egyet leszámítva, amit az első mondatban írtam, az meg ugye pozitív. :)

40-nél se lesz problémám, viszont az 50-től én is félek! De addigra nagyon sok idő eltelik, simán lehet, hogy mire oda jutok, már az se fog rosszul érinteni.:)

34N

A 30-as szám elsőre nem tetszett és vegyes volt. Abban az évben megtanultam egy szociális álomszakmát, viszont még nem sikerült másik munkát találnom vele és pont szülinapom előtt 3 héttel szakított exem. Megfeneklett távkapcsolat volt. Ellenben következő évben megtaláltam a mostani munkahelyemet és a páromat. :-)

Legutóbb előző évben a 35-ös szám érintett kicsit rosszul, viszont szerencsére megőriztem a fiatalságomat sok szempontból és csak ez számít. :-)

35/F

Nem volt vészes. Én mondjuk egy nagyobb bulinak jobban örültem volna.

-Megvan minden életkorszaknak az előnye és a hátránya is.

Én 30 tól kezdtem el igazán élni. Szellemi kapacitásom maximumát 33-35 éves kormban tudtam leadni.

Én jövőre 40 leszek, de már nem agonizálok rajta. Fiatalabb már úgyse lesz senki aki egyszer megszületett. "Ha jó a genetikád és jól tartod magad lejtmenet se igazán van. Inkább csak átmenet.

Fiatalon pl 20 évesen csóró voltam ,hiába mentem el bulizni nem tartoztam a társaság krémjébe ,nem volt vastag pénztárcám ,nem voltak menő ruháim. Vékony nyurga gyerek voltam, a nők se ragadtak rám.

30 évesen még kölyökképű voltam viszont volt jólfizető munkám. Magabiztos lettem és a nők is kedveltek. Stabilitás volt és sose unatkoztam. Mindíg volt valami amit csinálni kellett vagy tervezni sose értem rá a koromon agonizálni.

Most 40 körül sincs vészes helyzet. Az ember a korával együtt nyugszik meg. Mindenre van már kiépített kapcsolat, megoldás ,lehetőség. nem idegeskedik annyit az ember azon hogy milesz ha... Most az hogy pár ránc kerül az ember arcára már nem oszt szoroz. Elárulom amúgy nem fáj.

Úgyse azok a dolgok foglalkoztatnak már mint fiatalon.

Spec én nem úgy kelek fel reggel hogy mindenem fáj. De ez az életmódon is múlik. Úgyhogy a mémeknek ne hidj. ("Aki a gyárban rommá van hajtva annak 25 évesen is fáj mindene.)

Ami miatt újra fiatalok szeretnénk lenni az a végtellenek tűnő lehetőség.

Elhitetik velünk ,hogy Rockszár leszel ,sztárügyvéd ,vagy elit sportoló! Híres leszel és gazdag! De valójában ezek csak a szerencsén múlnak ,jókor vagy e jó helyen...

Hogy hol kéne tartani azon meg kár agyalni. Még haelérted amit szerettél volna és elégedett vagy magaddal ,az se tart sokáig.Mert mindíg mást akar az ember ,ilyen a természete.

Kicsit szarul éreztem magam hogy öregszem, egyébként ettől eltekintve minden oké volt. Már akkor megvolt mindenem amire vágytam, 6 éve voltunk együtt a férjemmel, szép kertes ház, kutyák, szeretett munkahely:).

Azóta annyi változott, hogy mind3 kutyánk🖤🖤🖤 elment😔. Lett 2 másik, és 14 éve vagyunk együtt:) . Az otthonunk és a munkánk is megvan❤️

Lassan Közeledem a 40hez, még 2 év. Borzasztó milyen gyorsan repül az idő.

Én egy kicsit vártam, hogy betöltsem. 😄 Abból a szempontból ott tartottam, ahol terveztem, hogy volt (és van is) egy stabil, viszonylag jó munkám, egyedül az hiányzott, és hiányzik most is, hogy legyen egy párom, de az egyszer talán.

30N