Emberek, akiknek nincs problémájuk a konfliktussal, nem kerülik? Ilyenek válaszoljanak légyszi. Én sok énmunka után mêg mindig inkább konf

Szerintem normalis hogy tartasz a negativ reakcioktol. Van amikor nincs ertelme a konfliktusnak.

Pl. amikor eloszor talalkozol a parod szuleivel nem fogsz politikai vitaba.

De van amikor a konfliktus kerulesene rosszabb, mint szembenezni a problemaval. Es irracionalisan tartasz valakinek a negativ reakciojatol.

Pl. a tanar rosszul javitotta ki a dolgozatot es ezen mulik a jegyed es felsz szolni. - Itt ki kene magadert allni, es nem tartani a tanartol.

pl. A szobatarsad soha nem mossa el maga utan az edenyeket es mindig rad marad. Felsz szolni mert akkor megromlik a viszony. - Egyszer ketszer talan elmegy, de ha folyton problema, meg kell tudni az ilyesmit beszelni.

Az is stressz, hogy dobog a szíved.

Egyébként gondolhatnál arra is, hogy mindent előbbre lehet mozdítani egy jó kis vitával... Nem veszekedéssel, hanem érvelésekkel. Rajta!

Egy klasszikus félreértésben vagy: azt gondolod, hogy a konfliktus azonos a veszekedéssel. Tegyük fel, hogy egy palacsinta van a tányéron, és mindketten meg akarjuk enni. Te azt gondolod, hogy a konfliktus az, amikor frusztráltan elkezdünk harcolni a palacsintért.

Valójában a konfliktus maga az, hogy mindketten akarjuk a palacsintát. A kérdés az, hogy mihez kezdünk ezzel a konfliktussal. A konfliktuskerülés azt jelenti, hogy nem kezdünk vele semmit. Ha mindketten így teszünk, akkor a palacsintát a penész eszi meg, mi pedig éhen maradunk.

Teljesen természetes, hogy tartasz a másik ember reakciójától. Ugyanakkor ennek pusztán az az oka, hogy nincs pozitív tapasztalatod, sem eszközöd arra, hogyan lehet egy-egy konfliktust békésen rendezni. Először kell eszköz (belemehetünk később), majd ha megvan, mit kell csinálni, akkor el lehet kezdeni gyakorolni és pozitív tapasztalatot szerezni.

Én onnan vettem észre magamon a fejlődést, hogy időnként hallgattam embereket panaszkodni, és nem értettem, miért nem mennek oda és beszélik meg az illetővel. Majd rádöbbentem, hogy x évvel azelőtt ugyanezt mondtam vola. Ugyanúgy tartottam a veszekedéstől, de egyre nehezebb konfliktusok voltak azok, amiktől tartottam.

Ja, bocs: kértél példát. Mondok végleteket.

Egyszer egy tréningen felmerült, hogy a főnököm látott embereket, akik úgy jöttek ki a wc-ből, hogy nem mostak kezet, és azt akarta gyakorolni, hogy ezt hogyan lehet szépen megmondani. Bennem meg az merült fel, hogy ez annyira kínos, hogy elképzelni sem tudom, hogyan mennék oda valakivel ezt közölni.

Ehhez képest néhány azóta nem egyszer fordult elő, hogy ennél sokkal kínosabb szituációkat kezeltem úgy, hogy akinek visszajeleztem, egyáltalán nem sértődött meg, sőt, ezzel párhuzamosan számtalan olyan reakciót is kaptam, hogy "na végre, valaki jól megmondta neki".

Szerintem az a fontos, hogy jól tudd eldönteni, érdemes-e beleállni egy konfliktusba vagy sem. Példa: kolléganőid beszélgetnek valamiről, tökmindegy, eü téma, főzés, akármi, totál idiótaságban értenek egyet - érdemes nekiállni vitázni, érvelni stb., hogy nincs igazuk? Hoz ez neked bármi pozitívumot? Nem. De ha mondjuk egy családi konfliktushelyzet áll elő szinte törvényszerű, hogy a konfliktus kikerülése hosszú távon nagyon rossz eredményt szül, mert azok tipikusan olyan helyzetek, ahol neked vagy egy szerettednek nagyon sok veszíteni valója van és/vagy pozitívumot hozna hosszú távon ha "beleállnál" a konfliktusba. RENGETEG ilyen kérdés van itt, hogy van egy probléma egy családtaggal, de nem vállalják fel a konfliktust vele évek óta, mert "megsértődik", "kiveri a balhét", "soha többé nem áll szóba velem", "öngyilkossággal fenyegetőzik" stb. Helyette a kérdező és esetleg más családtagok is évekig szenvednek, hazudoznak, trükköznek, nyelnek, sírnak stb., csak hogy ne legyen konfliktus.

Holott a) lehet, hogy nem is lenne konfliktus vagy nem olyan mértékű, amilyet az ember elképzel b) lenne, de ezzel együtt azt venné észre az illető, mekkora könnyebbség ez neki, hogy nem kell egy mérgező rokonnal, szituval stb. foglalkoznia heti, havi szinten.

Ezek sarkos példák, de szerintem abban lehet fejlődni, hogy el tudd dönteni, ha te most ebbe nem állsz bele, fog-e ez neked álmatlan éjszakákat, önostorozást, a problémán, kérdésen rágódást stb. okozni a jövőben vagy sem. Megéri-e elkerülni az adott konfliktust ha helyette hetekig ezen fogsz rágódni.