Volt már szürke unalmas az életed?

Látom sokan ebben a cipőben járnak, közöttük én is, teljesen azonosulni tudok a 3-as válaszolóval, nem tudom hogyan lehetne változtatni, megpróbáltam pozitív lenni, vitamint szedni, életmódot változtatni, de nem igazán van változás.

Szerintem meg kell találni azt, ami a kulcsa ennek, tehát, hogy VALÓJÁBAN miért és mi okozza mindezt.

Ami pedig segíthet, hogy kevesebb technika (telefon, tv, laptop), inkább más dolgok vagy új dolgok kipróbálása, hobbik. Edzés, olvasás, séta, kirándulás vagy bármi, de nálam a sok telefonozás konkrétan zombivá tesz.

Persze, hogy volt. Egyrészt az segített, hogy megnősültem, megszületett a fiúnk, és onnantól az első 7-8 év nagyrészt arról szólt, hogy körülötte ugráltam.

Azelőtt is voltak hosszabb távú céljaim, és most is vannak, mert én olyan vagyok, hogy nem sok értelmét látom élni csak úgy egyik napról a másikra. Ehhez jön még az, hogy látom, mennyire süllyed és rohad az ország, ezért a feleségemmel együtt elkezdtünk németet tanulni (angolul már tudok), ő elvégzi azt a képézést, amit most csinál, utána mégegyet, én pedig közben portfóliót építek illetve lehet, hogy keresek én is magamnak még egy képzést, és olyan másfél-két éven belül elhúzunk az országból, mint a vadlibák.

Szóval most ezerrel építem a portfóliómat, közben németet tanulok, főállás, és gyereknevelés mellett. Kívülről nézve lehet, hogy szürkének tűnik, de én egyáltalán nem érzem annak. Kevés üresjáratom van, általában csak annyi, amíg ide írok, meg néha napján esténként nézek egy kis Tiktokot/Youtube-ot, ha úgy van.

Nekem egyre inkább ilyen. Sajnos a munka is egy mókuskerék, le is szív agyilag így hazajövök és nem nagyon csinálok már semmit. Hétvégente a hobbimnak élek, de az is kicsit céltalan lett, olyan mintha csak azért csinálnám, hogy legalább egy valamit csináljak.

Tudom sablon dolog, de azt érzem számomra a megoldás a párkapcsolat lenne. Amikor van mellettem valaki akkor új erőre kapok, sokkal több célom, motivációm lesz amellett, hogy van valaki akivel jövünk-megyünk, programot szervezünk. Gyereket is szeretnék már.

Sajnos így, hogy nincs kiért felkelni, nincs kivel beszélni erősen motiválatlan vagyok.

Jelenleg is ez van.

Volt, hogy képzzzésekre jártam, akkor ugyan nem volt szürke, de mivel nem hasznsoítottam őket, így visszatértek a szürke hétköznapok.

Nekem a szakmai gyakorlatom alatt volt ilyen az életem.

Elmentem, dolgoztam 10, ha nem több, órát, majd mentem haza, ahol már csak kis netezésre, olvasásra volt erőm. Néha ugye a kötelezőket is bele kellett szuszakolni, tehát a házimunkát. De után kezdődött újra az egész alvás-munka mókuskerék.

Eléggé lehangoló volt, de komolyan nem volt semmi többre időm és/vagy energiám akkor.