Mi az/melyek azok a dolgok, amivel/amelyekkel még az olyan ember is foglalkozik/törődik, aki úgymond "mindenre tesz" (saját elmondása szerint)?

Pénz

Van egy ilyen ismerősöm, sőt a rokonom (sajnos). Mindenre tesz, nincs munkája, nem fizeti a büntetéseket. Azt nézi hogy lehetne minél több pénzt keresni a semmivel és semmire se költeni. Nyaralásra költ és mirelit kajára, na meg gyors kajára. De nem főz, ahogy a felesége sem. Otthon pucéran járkál, kint csótány ruhákban jelenik meg. Most abból próbál pénzt szerezni, hogy bevásárolt egy csomó cukrot és majd azt eladja jó pénzért az embereknek, mert hogy cukor válság lesz. A házát is anyósa vette neki, ahogy az ócska 10 éves kocsiját is. Számlákat szintén más fizeti neki. Nincs munkája sem, csak tőzsdézik. Volt egy online nyelviskolája a feleségével, de adócsalás miatt megszűnt.

No én vagyok az ilyen "Mindenre nagyívben tesz" embertípus egyik mintapéldánya.

Sosem érdekelt a közélet, a trendek, a hírek, a politika, az általános közvélekedés és éppen aktuális dolgok. Megvan a saját életem és abban élek.

DE! A sajátos életvitelen belül, amik érintenek, azokkal kénytelen-kelletlen foglalkoznom kell. A kis különc autómra is kell biztit, adót fizetni, szervizeltetni, tankolni stb. A különc is lakik valahol, tehát a lakás dolgaival foglalkoznom kell. Pl nemrég tönkre ment a mosógépem. Ez egy bizonyos időn túl nem igazán tartható állapot, mert mosni nekem is kell.

Aztán a különc is eszik, a különcöt is érinti az aktuális időjárás, a boltok nyitvatartása stb.

Nem hiszem, hogy bárkit is irritálnia kellene ennek a mentalitásnak, mert nem ártok vele senkinek. Élem a magam életét, járom a saját utamat és nem avatkozom bele senki életébe, cserébe nem hagyom, hogy az enyémbe bárki beleavatkozzon. Jó deal, nem?

Én "teszek rá" életvitelt folytatok a rokonaim szerint. Ami abban merül ki, hogy igazából a saját dolgommal foglalkozom, másokkal nem nagyon. Nyilván megállok, és segítek, ha azt látom, hogy valaki rászorul, rosszul van, vagy pl. egy éve szemtanúja voltam egy cserbenhagyásos balesetnek, és akkor önként és dalolva mentem be a rendőrségre, hogy sziasztok, én nem voltam sokkos állapotban, én láttam az egészet, boldogan elmesélem, mert még a vétkes autó rendszámát is meg tudtam jegyezni.

A rokonaim szerint viszont teszek rá az alaphangulat, mert simán felveszek a pizsamámra, vagy otthoni szakadt ruhámra egy pulcsit, vagy kabátot (időjárásnak megfelelően), és leslattyogok így a boltba, és leszarom, ha meglátnak a szomszédok szakadt göncben. Munkában annyit nyújtok, ami elég ahhoz, hogy ne nehezítsem mások életét, és ne rúgjanak ki, de azért megszakadni nem fogok, annyira nem becsülnek meg. A családi eseményekre meg már rég nem járok el, szívesen jelentkezem a karácsonyi napokra duplapénzért, szívesebben, mint hogy a gyökér rokonaimat viseljem el józanul. Nem szoktam inni, de szerintem, akit évente egyszer látok, és többet nem keresem vele a kapcsolatot, annak oka van, viszont a szüleim nem engedik, hogy berúgjak karácsonykor a házukban, én meg józanul képtelen lennék mosolyogva ülni, és jóllakott óvodásként bólogatni, mikor Józsi bátyám kifejti, hogy miért kéne minden ferde hajlamút, vagy kicsit is sötétebb bőrrel rendelkezőt az árokba lőni, szóval pár évnyi csúnya, Mónika-showba illő vita után én már úgy vagyok vele, hogy leszarom, ha anyáméknak fontos, hogy fenntartsák az illúzióját annak, hogy ez egy nagy család, akkor tegyék, én nem fogok részt venni rajta. A sírokhoz se mentem ki tegnap, mert értelmetlennek tartom, szerintem a halott szeretteim halottak, nem érdekli őket, hogy gyújtok-e gyertyát egy hideg kőtábla mellett, mivel már nem is léteznek, és szerintem, ha hinnék is a túlvilágban, akkor előbb gyújtanék gyertyát otthon a tiszteletükre, mint hogy négy órát utazzak ezért.

Viszont emiatt rendetegen megítélnek, meg anyámtól is mindig azt hallgatom, hogy de xy mit fog szólni. Őszintén, ki xy, kit érdekel, hogy mit fog szólni? Ez az én életem, élem, ahogy helyesnek látom. De emiatt tényleg a magyar társadalomból ki vagyok vetve, és nagyon sokan megítélnek, pedig esküszöm, sosem ártottam senkinek szándékosan, és ha nem volt szándékos, akkor is nyilván megtérítettem a kárt. Senkinek nem ártok azzal, hogy december 20-22 közt látogatom a szüleim, és kihagyom a karácsonyt. Senkinek nem ártok azzal, hogy akkor emlékezek meg az elmúlt szeretteimről, mikor épp eszembe jutnak, és akkor se gyújtok gyertyát, csak gondolok rájuk, de azért b.szódjak meg, mert nem mentem el a temetőbe. Megítélnek, amiért nem tartom a formaságokat, de igazából már leszarom.