Miért nem értékelik az emberek a kedvességet?

Figyu, azt el kell fogadnod, hogy nem mindenki annyira szociális. Én pl. introvertált vagyok. Azért, mert nekem teljesen mások a szociális igényeim és méshogy állok ehhez, azt még neked nem kell magadra venned.

Az emberi kapcsolatok nem olyan egyszerűek, hogy te kedves vagy és innentől minden kapcsolat kialakul és mindenki szeret. Értem, hogy neked ez lenne a normális, de nem mindenkinek. És ez nem rosszindulat. Ők nem téged akarnak ezzel megbántani.

Másrészt lehet, hogy elbeszéltek egymás mellett. Vannak olyan gesztusok, amiket te totál jószándékból csinálsz, de másnak furcsa lehet. Az ilyen félreértések nagyon gyakoriak ám.

Fiatal korom óta nekem is ez a bajom . Én kedves vagyok mindenkivel, mások miért nem azok? Sok évbe tellett, míg elfogadtam, hogy ne őrlődjek mások negatív tulajdonságain. Ma már tudom, nem az én dolgom, nem mérgezem magam vele. Valahogy így:

" “Nem felelősségem azt az embert megváltoztatni, aki engem bántani akar.

Felelősségem magamon változtatni, hogy ne hagyjam, hogy bánthassanak.

Felelősségem megtanulni nemet mondani.

Felelősségem a békességemet megőrizni.

Felelősségem a bántást elutasítani és a saját lelkemre igent mondani.

Nem felelősségem, hogy te jó ember legyél.

Az a felelősségem, hogy én jó ember legyek.”

"Azok akik elvannak a saját világukban, hogy csinálják? Hogyan tudják olyan jól elszigetelni magukat érzelmileg?"

Tudás és önbizalom :) Persze nálam pl megkönnyíti az introvertáltságom is a helyzetet, hogy kevébé legyek kiszolgáltatva az emberek hangulatingadozásainak és általános megbízhatatlanságnak. Ha bele tudsz mélyedni a saját hobbijaidba, és élvezed a magaddal töltött önidőt is teljes mértékben, máris kevésbé fogsz rágörcsölni másokra, hogy ők mit miért és hogyan reagáltak rád.

De kifejtem kicsit amivel kezdtem a kommentemet. Tudás alatt azt értem, hogy rájössz hogy a legtöbb ember alapból gyarló, és tele vannak hibákkal. Igen, én is és te is, csak mi valószínűleg másképp. Pl az önzés is az egyik ilyen általános emberi hiba, mert láttam a példádban azt emelted ki, hogy nem írnak vissza. És az empátiahiány a másik. De ezek alapvető dolgok sokaknál, ezt ha felismered akkor kevésbé fogod magadra venni. Nem ellened csinálják, csak ők egyszerűen ilyenek. Nem gondolják végig hogy neked ez rosszúl esik, mert ezernyi más dolgot csinálnak közben is, többnyire a saját vágyaik érdekében. De ha ismered ezt a tényezőt, idővel kevésbé is fog megviselni 1-1 ilyen eset, illetve annál jobban fogod szeretni és tisztelni azokat is, akik nem ilyenek. Hanem figyelnek és törődnek a másikkal is.

A másik dolog, önbizalom. Ismerd meg magadat is, az erősségeidet és gyengeségeidet. Ez is segít abban hogy ne vedd magadra mások viselkedését. Hiszen ha te tudod magadról hogy rendben vagy, akkor az is csak megerősíti a tudatot hogy a másiknak nem is veled van baja, hanem kizárólag őt minősíti a hozzáállása. És hát az egészséges önbizalom alapból is felvértez sok más emberi negatív hatás ellen is.

Én erősen introvertált vagyok. Ha normálisan megszólítanál, valószínűleg válaszolnék, sőt, ha érdekel a téma, akár hosszabban is elbeszélgetnék veled. De ha ugyanaznap este rám írnál pl. FB-n, zavarna. Nem érteném, hogy mit akarsz tőlem már megint, hiszen ma délelőtt beszéltünk - sőt, ma beszéltünk életünkben először. Nem veled lenne bajom, hanem a szituációval, kevés barátom van, velük akármikor szívesen beszélek, de egy még szinte idegen emberrel nincs igényem ennyi kommunikációra.

A másik fele, amit nekem is meg kellett tanulnom - ne tedd függővé a saját hangulatodat a másik pillanatnyi reakciójától. Régebben sokszor megtettem, hogy udvariasságnak hitt megfelelési kényszerből válaszolgattam ilyenkor, de közben azt gondoltam, hogy "mit tud ennyit beszélgetni" és rosszul éreztem magam miatta egész este. A másik fél meg nem is tudta, hogy nekem ez gond, merthogy nem mondtam egy szóval se. Neked sem kellene ennyire magadra venned ezt, ha valaki egy adott pillanatban nem vevő a nyitottságra/kedvességre, nem dől össze a világ.

" - ne tedd függővé a saját hangulatodat a másik pillanatnyi reakciójától"

Ez nagyon jó tanács, ezt még nekem is tanulnom kell.

Aki nagyon empatikus és szuperérzékeny, állandóan beleesik ebbe a csapdába. Nehéz különválasztani, hogy a másik reakciója ne legyen az én érzésem.