Vajon bolti eladók pénztárosok jobb kedvűek, kevésbé lennének letargiásak fásultak Magyarországon is ha itt is normálisan megfizetnék őket mint nyugat-Európában?

A kedvre óriási hatással van az anyagi biztonság.

Ezt azóta tapasztalom,mióta külföldön élek.

Nem feltétlen a pénzzel van itt a baj, hanem a társadalom tagjaival: elvárás, követelőzés, felelős keresése, hibáztatás, de a "kedves" vásárló sosem hibás.

Normálisabb emberi viszonyok is (sokat) dobnának a folyamaton.

Fene tudja.

Magyarországon az alaphangulat is nyomott, valljuk be, jogosan. (Bár az megint más kérdés, hogy a lusta-szolgalelkű magyarok maguknak köszönhetik)

A tapasztalatom szerint meg ma már főleg olyanok dolgoznak boltokban, akiknek nincs piacképes tudása, ergo egyszerű prolik. Akik aztán jó magyar szokás szerint "megbünteti" a vásárálókat, mintha ők tehetnének róla, hogy lusták voltak tanulni és kénytelenek boltban dolgozni.

Ex-kasszásként mondom, millió felett is kereshettem volna, ha az előző vevő úgy beszélt velem, mintha a seggéből rángatott volna ki, akkor sajnálom, de nem fogok tudni 32 foggal vigyorogni a következőre, meg nevetni azon a viccen, amit aznap tizenhatodjára süt el valaki /bár, azt mindig értékeltem, ha valaki legalább annyira emberszámba vett, hogy megpróbált egy viccel feldobni :)/

Nem robotok, az emberek nagy része meg iszonyú tirpák tud lenni. Aki nem emberekkel dolgozik, nem tudja, mennyire. Ha csak minden tizedik egy büdös gyökér, és egy vevőre 2 percet szánsz, akkor egy óra alatt az 3 büdös gyökér, egy műszak alatt meg 30.

Ettől függetlenül aláírom, hogy a másik oldalon is vannak, akik minősíthetetlenül viselkednek, és olyan hangnemet ütnek meg maguknak, amire nincs mentség, de mikor valaki azon pattog, hogy nem nyalta ki a kasszás, akivel öt perce üvöltött valaki valami baromság miatt amiben még igaza sem volt, meg egyszerre szeretne sírni és szarni, akkor elgondolkozom azon, hogy az 50 óra közmunkát mindenkivel a mekiben meg a tescoban töltetném le, hátha a következő generációba már szorulna némi empátia.