Miért olyan nehéz szeretni, jól szeretni?

Azt veszem észre, hogy nagyon nehéz olyan embert (társat) találnom, akit tudnék szeretni. Aztán ha nagy nehezen - jó sokára - találok is ilyet, akkor sem biztos, hogy majd őt jól is fogom tudni szeretni.

Mitől lehet ez nálam? Mennyire általános jelenség az ilyesmi és lehet-e ezen változtatni valahogyan?

Ha már van valaki, akit - a magam módján -tudok szeretni, akkor rittig, hogy ő meg majd engem nem fog tudni, vagy egyáltalán nem is akar viszontszeretni, vagy ha valamiféle szerencse folytán mégis tud szeretni, nagy valószínűséggel akkor sem fog tudni jól viszontszeretni engem. (Most itt nemcsak és kizárólag a párkapcsokra gondolok, hanem úgy általánosságban az összes többire is, pl családtagok, barátok, stb közötti szeretetre is.)

Mitől van ez az utóbbi jelenség is nálam?

Akik könnyebben találnak maguknak - úgymond harmonikusságban működő - szerető társat, ők hogyan csinálják ezt, mitől lesznek sikeresebbek ezen a téren?

(Most ez a problémafelvetésem kissé olyan nyavalygásszerűnek hathat, de nem erről lenne szó, hanem egy egyszerű tényfeltárásról, személyes diagnózisról. Pszichológus, terapeuta tud ilyen problémákkal érdemben foglalkozni, segítséget nyújtani?)