Eddig úgy sikerült az idei évetek, ahogyan kb elterveztétek?

Munkahelyet szerettem volna váltani idén, 13 helyre küldtem be önéletrajzot de sehonnan nem jeleztek vissza.

Valami nem stimmel...lehet h a céget gyűlölik ahol jelenleg dolgozok...

Utáltam a régi munkahelyemet. A főnököm és a munkatársaim is borzasztó rossz emberek voltak, de tényleg. Tipikus rosszindulatú, keresű, "senki más nem lehet boldog, mert elrontjuk neki, hahaha" típusú beteg emberek.

Kerestem mást, leléptem.

Többnyire nem.

A nagymamám meghalt.

A mentális egészségem rosszabb, mint valaha.

Nyárra nem jött össze az a munka, amit akartam.

A szociális életem romokban.

A szüleimmel még mindig nem tudom megszakítani a kapcsolatot. (=anyagilag még mindig függök tőlük a tanulmányaim miatt)

Rájöttem, hogy fingom sincs, hogy mégis ki a fax vagyok.

Annyi sikerült, hogy elkezdtem mentorálni egy általános suliban, ami kicsit kérdéses, hogy a jelenlegi mentális állapomban-e, meg időpontot kértem az egyetem mentális segítőközpontjától, aminek már épp idején volt, lévén már ez lenne a hetedik év, hogy halogatom a szakember felkérését.

#16 Már nem halogatom. Be kellett látnom, hogy maximum jobb periódusaim vannak, aztán amikor ismét elkezdem xarul érezni magam, akkor idővel egyre rosszabb a rossz periódus. Tulajdonképpen 12 éves korom óta küzdök ezzel, főleg a "fantasztikus" szüleim jóvoltából, ami már 9 éve tart úgy, hogy fel is ismertem a bajt. 7 éve folyamatosan lett volna lehetőségem elmenni pszichológushoz (anno sulipszicholódus, most a mentális segítőközpont), de nem tettem meg. Mert épp jobban voltam, vagy mert épp annyira szorongtam az új helyzettől, hogy nem volt bátorságom.

Amióta a nagymamám meghalt lelkileg kiüresedett vagyok, addig is sokat lepleztem a bajokat, de így egyre nehezebb, egyre rosszabbul érzem magam belül. Ráadásul az emberi kapcsolataim rosszul működnek. Párkapcsolatot nem tudok létesíteni (bár ilyen állapotban ez lehet, hogy jobb), a baráti kapcsolatokat nem tudom fenntartani hosszútávon, az újakat nem tudom kialakítani. Ez az egyenes út az elmagányosodás felé, ha nem fordulok szakemberhez.

Szo-szo.

A munkahelyemen az új projekt és csapat nagyon jó. Nem tökéletes, de olyan nincs is. Fizetésemelést is kaptam rendesen.

Sikerült megszereznem a második diplomámat, annyira ki voltam égve, hogy ezt a céges szakdogatémának köszönhetem, amit amúgy szerettem.

Rengeteget sportolok és habár több futósérülésem is volt, legalább jó szakemberhez kerültem ezek miatt. Viszont ehhez hozzátartozik, hogy fél évig dobtam ki az alkalmanként 15 ezer Ft-ot egy nem a legjobb magán gyógytornászra.

Itt eléggé aggódom, hogy közbejön valami gikszer, sajnos nem vagyok egy mázlista típus, bármiért küzdök, ötezer dolog jön közbe és hatezerszer "esek hasra".

Az év első felében ismerkedgettem, nem sok sikerrel.

Most a külföldre költözésért küzdök, angol és a célország nyelve ezerrel és pályázgatások.

Ez nagyon nehezen megy, sokkal-sokkal többet kellene tudnom a szakmában.

Sajnos kezdek visszaesni abba a csávóba, akibe 2013 óta szakaszosan hol bele vagyok esve, hol isten ments, neki pedig tetszettem, de rég túl van rajtam. Az a helyzet, hogy nehéz eset vagyok, fura, auti és annyi dologban hasonlítunk vele, mintha kb. testvérek lennénk.

Nem volt sok célom idénre (cserébe azok nagyobbak voltak), de azok is csak hellyel-közzel sikerültek *eddig*.

Pénzügyileg hatalmas pozitív csalódás volt az évem eddig; ami "csóró egyetemistaként" ( :D ) elég nagyot dobott a kedvemen, meg a számlámon. Megemelték az egyik ösztöndíjam, amit max. 1 ember érhet el félévenként a karon, a tanulmányi ösztöndíjam is emelkedett, illetve azért is, mert még erősebb átlagokat sikerült produkálni az utóbbi félévekben.

Gyakorlat volt a másik nagy történés idén, viszont nagyon döcögősen is indult, elég sok stresszt hozva magával. Nem mondom azt, hogy mindig/végig jól éreztem magam ott, de azt határozottan ki tudom jelenteni, hogy nagyon sokat tanultam, fejlődtem nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. És változtam is, szerintem jó irányba. Csak keserédes a dolog, mert nem oda szerettem volna eredetileg menni, hanem külföldre. Sajnos a magyar kapcsolattartó hónapokig hitegetett, ígérgetett, majd az utolsó pillanatban adott egy "ajánlatot", amit nem tudtunk volna egyik szaktársammal gyakorlatként elkönyvelni, mert több alap követelménynek nem felelt meg az általuk ajánlott dolog..

Végezetül a magánéletem sem sikerült tartósan fellendíteni, főleg szociális síkon. Nyár közepéig kifejezetten szuperül ment minden, azóta van egy durvább lejtmenet, és ez igazából most kezd igazán megviselni. Főleg, hogy sosem volt még párkapcsolatom, szerelmes sem voltam még sosem, barátaimmal is eltávolodtunk, nem is tudom már, mikor találkoztunk utoljára. Szüleimmel, unokatesóimmal is elég kevés közös program volt. Szóval ezeken kéne még változtatni.