Mi fene van az emberekkel?

Erről az jut eszembe, mikor összeszedtem az utcán egy vemhes macskát, hazavittem, ápolgattam, és mikor már nagyon hasas volt, és láthatóan pár nap volt hátra a nagy napig, akkor iszonyú sok törődést igényelt. Jött utánam a wc-re, jött utánam a teraszra ha kiugrottam cigizni, mindenhová, és állandóan kínálta a hasát simire. Egyik ilyen alkalommal az utcafrontra néző, magasföldszinti teraszomon dohányoztam, simogattam a pocakját, ő meg dorombolt, de látszott rajta, hogy már egyáltalán nem komfortos neki sehogy, gügyögtem neki, hogy "látod-látod, ezért nem kéne bepucsítani minden jöttment kandúrnak", mire egy, az utcán elsétáló várandós nő - akit addig észre se vettem - lebaszott, hogy mit képzelek magamról, ő boldog házasságba várja az első gyerekét, meg amúgy is ki vagyok én hogy bárki felett pálcát törjek. Elmagyaráztam neki a helyzetet, megmutattam a macskát, nagyot röhögtünk.

Az a baj, hogy a legtöbb ember azt hiszi, hogy főszereplő, és vele foglalkozik minden random idegen, közben meg az emberek többsége NPC-nek tekinti a másik embert.