Sok csalódás emberekben, társkeresésben tehet egy felnőtt embert elviselhetetlenné a negyvenes éveire? Van ebből kiút?

Nem feltétlen kell hogy azzá tegye!

Hogyne lehetne. És a legnagyobb probléma ebben amikor még igaza is van, mert újra és újra ugyanazok a rossz szituációk jönnek vele szembe és történnek meg. Bár gyanítom ilyenkor részben már az ember saját maga is vonzza be, hibás berögződések, nem megfelelő típushoz vonzódás, azért történik meg újra és újra. Új minták kellenének, csak ugye pont ahogy idősödik az ember úgy záródik az elme is egyre inkább, és annál nehezebb új dolgokat behozni sokszor, vagy tanulni. Nem lehetetlen persze, csak nehezebb.