Félek az élettől, mit tegyek?
Az egész életem arról szólt, hogy a lehető legtovább elhúzzam az önálló életet.
Elvégeztem a gimnáziumot, egy 2 éves OKJ-t, egy alapszakot, egy ráépülő mesterszakot is. Most pedig 3 éve munkanélküli vagyok (önszántamból) és annak ellenére, hogy a szüleim támogatnak mindenben, szeretnék változtatni, csak fogalmam sincs, hogy hogyan kéne.
Fontos leszögezni, hogy nem tékozoltam el a tanult éveket, akár az OKJ képesítésemmel is napok alatt találnék állást, de félek jelentkezni, nem tudom hogy érdekelnek-e valóban azok a szakmák amikhez "elvileg" értek. Szégyellem magam, hogy 3 évet ki sem tudok tölteni az önéletrajzomban. Félek amiatt, hogy mások mit fognak gondolni rólam, hogy lassan 30 éves vagyok és a kötelező szakmai gyakorlatokon kívül semmit sem dolgoztam, nulla tapasztalatom van.
Arra is gondoltam, hogy most inkább elvégzek még egy képzést.. de közben bennem van, hogy dolgoznom kéne, családot szeretnék, a következő mp-ben meg azon agyalok, hogy kimegyek külföldre és fizikai munkát fogok végezni.
Az egész fejemben káosz uralkodik, tele vagyok gátlásokkal, félelmekkel és a nap végén maradok a szobámban, álmodozva valami másról, amitől félek, hogy soha sem jön el.
Tudom, hogy egy csődtömeg vagyok, de változtatni szeretnék, csak nem tudom hogy hogyan kéne.
Mindenféleképpen keresnék egy munkahelyet magamnak, amin érzem, hogy nem annyira nehéz (azaz nem egy atomerőművet kell irányítani), ott kipróbálni magamat, rutint-tapasztalatot szerezni. És napi rendszerességet.
Nincs sajna olyan munkahely, ahol nincs felelősség, de a lényeg, hogy ne parázz, hanem indulj el. Onnan még lehet továbbmenni.
Van egy kedvenc idézetem a "Dokik" sorozatbaól:
"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni."
Helyezkedj el előbb itthol, hogy szokd a munka világát.
Utána mehetsz akár külföldre is.
Hidd el, nagyon jó önbecsülést fog adni, hogy saját kereseted lesz, mert ugye terveid vannak.
De az első lépés belépni a munka világába.
Hidd el, nem olyan rossz az.
Köszönöm, a válaszokat, mindenkiét.
A nagynénémtől örököltem egy nagyobb összeget és havonta adok a szüleimnek belőle 100e Ft-ot, emellett rendszerint én takarítom a lakást, főzök, mosást is intézem, stb.
Ennek ellenére tudom, hogy szánalmas az a helyzet/én, amiben vagyok vagyok, így ma este beszéltem a szüleimmel és közös döntés alapján felkeresünk egy pszichológust.
Én már 49 vagyok,de én is félek..:-)
Valahol próbáld meg el kezdeni,aztán már könnyebb lesz.
Lépésről-lépésre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!