Menthetetlenül önsorsrontó vagyok. Sokat olvastam erről, az ok gyermekkorban keresendő. Járok pszichológushoz is, de nem érzem jónak. Lehet ezen még változtatni? Vagy már késő?

42/L?

Miért nem érzed jónak a pszichológust? Mit vársz tőle?

41 éves férfi vagyok. Végigjártam egy önismereti tréninget, sokan mondták, hogy "Hú, ez aztán válttozást fog eredményezni", aztán semmit sem.

A pszichomuki sem annyira jó megoldás, mert nem a megoldást fogja megmutatni, hanem a hibáidra vezet rá, hogy min kell változtatni.

Szerintem: ugyanabban a környezetben, ahol van az nem lehet megváltozni. Meg kell vizsgálni, hogy mit rontottam el, és nem ugyanazon az útvonalon, hanem egy másikon végigmenni rajta, hogy hogyan változtathatnék magamon. Az eddigi berögzött szokásokon változtatni kell, nyitottnak kell lenni az új felé.

#4 A srácoknak könnyebb dolguk van, mert fiatalon fiúk, felnőttként férfiak és mindenképp F jelöli, nincs min törni a fejüket.

A hölgyeknél viszont bizonyos kor alatt lehet kötekedni rajta, hogy miért nőnek nevezik magukat, nem lánynak, bizonyos kor felett meg lehet beszólogatni, hogy miért lánynak nevezik magukat, nem nőnek. Mindegy, csak kötözködni lehessen az érdemi eszmecsere helyett. Ennél már csak a helyesíráson rugózás jobb időtöltés sokak számára...

"Lehet ezen még változtatni? Vagy már késő?"

Sosem késő, de az eddig elveszített időt nem fogod már visszakapni. Ahogy mondják, "Ha egy árnyas fa alatt szeretnél hűsölni, akkor a legjobb időpont 20 éve lett volna elültetni a fát, mert ennyi idő kell neki, hogy megnőjön. De ha eddig még nem ültetted el a fát, akkor sokkal jobb, ha már ma megteszed, mint ha még további évekig vársz vele, mert addig sem kezd el nőni a fa."

"Menthetetlenül önsorsrontó vagyok."

Az nem szokott segíteni. És már ez a mondat is egy komoly tünete ennek. Ha ilyen negatívan gondolkozol magadról, az nem segít kitörni ebből a működésből. Minél többet mondogatod magadról (vagy csak gondolod) ezeket a negatív dolgokat, annál inkább bevésődik a gondolkodásodba, annál jobban azonosulsz vele, annál inkább megfelel a viselkedésed is ennek a gondolkodásnak.

Ez nem annyira az önsors rontás diagnózisára vonatkozik, mert arról próbálsz beszélgetni. De ha eleve menthetetlennek nevezed magad, ilyenként gondolkodsz magadról és ezt ismételgeted magadnak, az nem segít benne, hogy ki tudj lábalni a problémából.

A legtöbb ok gyermekkorban keresendő és az igazi gond, hogy minél hosszabb időn keresztül épülnek egymásra a rossz tapasztalatok, hibás megküzdési stratégiák, annál jobban bevésődnek, állandósulnak a rossz beidegződések. Amit pedig évtizedeken keresztül folyamatosan építesz be a személyiségedbe, gondolkodásodba, mindennapjaidba, azt egyre nehezebbé válik más, jobb megoldásokkal felülírni. Nem lehetetlen, de egyre több munka van vele.

"Járok pszichológushoz is, de nem érzem jónak."

Az is lehet, hogy nem jó a pszichológusod. Próbálj meg másikat keresni. A pszichológusok is emberek. Egyrészt ugyanolyan szakma, mint bármelyik másik, itt is vannak jobb és rosszabb szakemberek, náluk is előfordul, hogy nem jól kezelnek dolgokat, még akkor is, ha egyébként jó szakemberek, csak akár a saját pillanatnyi dolgaiktól befolyásolva, akár más véletlen miatt nem sikerül jól valamihez hozzányúlni. Másrészt meg a pszichológia nagyon személyes terület. Ahhoz, hogy emberekkel, pláne az ő problémáikkal tudjon valaki dolgozni, szükség van rá, hogy a két fél egymásra tudjon hangolódni, megtalálják a közös hangot. Hogy a páciens meg tudjon nyílni, hallgatni a tanácsokra. A szakember meg eltalálja azt a stílust, hangnemet, módszertant, amivel el tudja érni a páciensnél a kívánt célt.

"elmondtam Neki sok mindent, ami történt velem, hogy mennyi mindent elvesztettem saját hibámból. Erre azt mondja, hogy dehát nem lett nagy bajom. Hát hogyne lenne nagy bajom. Azért járok Hozzá például."

Nyilván ez egy kiragadott részlet egy jóval hosszabb beszélgetésből. Talán csak bátorítani akart vele, de a jelek szerint te nem jól fogadtad ezt, amivel nincs semmi gond. Viszont az ilyen értelmezési problémákat vele kéne tisztáznod, hiszen ő tudja, hogy mit is akart mondani és elérni vele, másrészt neki kéne megértenie, hogy ez az üzenete mennyire és vajon miért nem ért nálad célba. Hiszen ezek alapján a visszajelzéseid alapján tudná a további üzeneteit úgy megfogalmazni, hogy jobban megértsd, mit is akart vele mondani és hogy jobban tudjon neked segíteni, ne felbosszantson.

Persze az is könnyen lehet, hogy nem a legjobb szakember és/vagy emberileg nem illetek össze, nem tudtok összekapcsolódni egymással és ebből (is) fakad a zavar a szavak értelmezésében is, meg a terápia sikerében is.

Első körben mindenképp érdemes ezekről elbeszélgetned vele, hogy nem érzed elég sikeresnek a terápiát, illetve milyen problémáid vannak azokkal, amiket/ahogyan mond neked. Aztán lehet, hogy érdemes vele lezárnod és mást keresni helyette, hátha jobban megy majd. Sajnos általában a megfelelő pszichológust nem egyszerű megtalálni. Nem mindenkinek megy elsőre és nem nagyon van rá más megoldás, mint keresgélni, próbálgatni.

"Miket rontottam el"

Ezeknek a többsége olyan múltbeli dolog, amit visszacsinálni nem lehet. A szakember legfeljebb abban tud segíteni, hogy feldolgozd, megtanulj együtt élni vele és meg tudd találni önmagadban azt az értékelését ezeknek a dolgoknak, hogy kevésbé érezd veszteségnek, ne frusztráljon és méginkább, hogy a jövőben hasonló helyzetekkel szembesülve sikerüljön jobb döntéseket hoznod, hogy ne kövesd el ugyanazt a hibát újra és újra.

Ez talán inkább filozófia, mint pszichológia, de az ember olyan lény, ami hibázni szokott. A hibák és tévedések szerves részét képezik az életnek. A nagy kérdés, hogy mit sikerül kezdeni a hibáinkkal? Ha túl komolyan vesszük, nagyon becsípődnek, akkor akár egy életre képesek bizonyos problémáink megoldását megpecsételni. Engem pl. ezért bosszant iszonyatosan az egyik kereskedelmi rádió műsorok közti átvezető poénja, miszerint "Ha az ember eltörte a lábát két helyen, akkor ne menjen arra a két helyre többé." Értem, hogy ez vicc és poénnak szánják, csak sajnos ismerek olyan embereket, akik tényleg így viszonyulnak bizonyos problémáik megoldásához és ez irtó kóros gondolkodás. Az pedig, hogy egy rádió sugallja ezt emberek tömegeinek a fejébe csak erősíteni fogja bennük, hogy ez helyes probléma kezelés, sőt másokat is ebbe az irányba terelhet, akiknek amúgy lehet, hogy nem ez lenne a normális reakciójuk egy problémára.

Ugyanis a példánál maradva, ha eltört a lábad két helyen, arról garantáltan nem a hely tehet, hanem sokkal inkább a cselekvés, amit ott végeztél. De ha te a helyet akarod orvosolni, azzal pont a valódi problémából, a hibás cselekvésből nem fogsz tanulni és akkor ugyanamiatt a hibás cselekvés miatt (pl. nem kötöd be a cipőfűződ, nem figyelsz oda, hogy ne ess el, stb) újra és újra baleseteket szenvedsz, mert nem a valós problémát próbálod kezelni, hogy ne ess el és ne törjön el semmid, hanem képzelt okokra vezeted vissza a dolgokat. És nincs ez máshogy az élet egy csomó más területén sem. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy ha leesel a lóról, akkor minél hamarabb ülj vissza a nyeregbe és lovagolj tovább. Ha megteszed, akkor megtanulod helyrehozni azt a hibát, amiért ledobott a ló az előbb és megtanulod, hogy ez a hiba javítható és ha máshogy, jobban csinálod a dolgokat, akkor nem lesz ilyen következménye. Ha viszont nem ülsz vissza a nyeregbe, kerülöd az ilyen helyzeteket, akkor csak újabb és újabb félelmeket, frusztrációkat építesz az elmédbe, amik egyre több területen fognak hibás döntéseket és kudarc élményeket előidézni.

Nekem egyik kedvenc könyvem Ryan Holiday: Az akadály maga az út című könyve. Szerintem aki nem tanulja meg leküzdeni az útjába kerülő akadályokat, az újra és újra belefut ugyanazokba, vagy nagyon hasonló jellegű problémákba és ezek folyamatosan megkeserítik az életét. Pontosan azért, mert nem tanulja meg leküzdeni őket. Ha sikerül megküzdeni az akadállyal, akkor sem úszod meg, hogy újra belefuss. De ha már ismered egy fajta probléma megoldásának a módszertanát, akkor a következő alkalommal egy ugyanolyan problémát már sokkal gyorsabban meg tudsz oldani. Sőt egy másmilyen típusú probléma megoldására is jobbá válnak az esélyeid, mert ha egy fajta megoldási módszered már van, akkor kipróbálhatod, hogy ugyanaz mennyire működik a másiknál. Ha nem működik, van viszonyítási alapod, hogy vajon miben és miért működik az a probléma máshogyan, így könnyebben kidolgozhatod a másik fajta probléma megoldását is. Minél több féle problémával, minél jobban sikerül megküzdened, annál jobbá válsz ezeknek a leküzdésében, egyre kevésbé akasztanak meg, pláne nem taglóznak le a végletekig.

A hibák és kudarcok pedig azért vannak, hogy tanulhass belőlük és ha sikerül kellő alapossággal kielemezned, hogy miért nem működött egy probléma megoldása az előző alkalmakkor, akkor könnyebben találsz alternatívákat, amikkel legközelebb próbálkozhatsz, ha egy hasonló problémába belefutsz.

Triviálisnak tűnik, ezért mondani sem kéne, de sokan mégsem gondolnak bele, hogy ha te mindig mindent ugyanúgy csinálsz, attól nem nagyon várhatsz más eredményt. Ha mindig elköveted ugyanazt a hibát, akkor a cselekedeteid következménye is nagyjából ugyanaz lesz. Ahhoz, hogy változzon a dolgok végkimenetele, az oda vezető folyamatokban kell máshogyan cselekedned. Ugyanolyan/hasonló helyzetekben az addig szokásostól eltérő döntéseket hozni, más cselekvéseket alkalmazni. Lehetőleg nem ötletszerűen, hanem előre tervezve. Sőt az sem árt, ha alaposan átgondolod, hogy milyen változtatástól milyen eredményt vársz. Ez segít később kielemezni, hogy ha mégsem úgy alakult, vagyis a feltevésed téves volt, akkor vajon mi nem stimmelt az elméletedben, hol siklott félre és hogyan tudnád legközelebb helyre hozni.

Nyilván nem kell folyton mindent tudományos alapokon és maximális tudatossággal csinálni. De főleg amivel gondjai vannak az embernek, azokat érdemes átgondolni, hogy a hibák minél inkább kiküszöbölhetőek legyenek.