Mégis mihez kellene kezdenem magammal?

Adott vagyok én, valahol a harmincas éveim elején, és most jutottam el arra a szintre hogy kb nem tudom mi legyen.

Úgy érzem, az életemnek semmi de semmi értelme nincsen, soha nem lesz normális.

Sajnos nagyon ronda vagyok, ez van. Emiatt az élet minden területén érnek nehézségek. Nehézségek? Konkrétan nincs életem.

Nincsenek barátaim, sem párkapcsolatom, arról már igazából le is mondtam mert kinek kellene egy ilyen, mint én? Szóval megértem őket.

Haverjaim voltak, de sosem voltam ez a nagyon társasági ember szóval nem sok. De már ők sincsenek jelen az életemben, vagy az én, vagy pedig az ő döntésük okán. Volt akinél én hibáztam, és volt akik csak kihasználtak és ezért vetettem véget neki.

De akárhogy is, én mindig csak a szerencsétlen ocsmányság vagyok a társaságban, és valahogy nincs kedvem ehhez a szerephez. Nem tudok ehhez asszimilálódni, miért kellene hogy rosszabb legyek bárkinél is?

Szóval egyedül vagyok, és nem úgy néz ki hogy ez valaha meg fog változni.

Már megnéztem egy millió sorozatot, zenét hobbit mindent kimaxoltam. De kiégtem. Úgy érzem, az igazán fontos dolgok hiányoznak az életemből.

Hogyan lehetne valami erőt merítenem? Áltatni nem szeretném magam, örökre egyedül fogok maradni szerintem, ha csak valami csoda nem történik, de az már igazán megtörténhetett volna :D

Tudom hogy az öngyilkosság nem megoldás semmire, de egyszerűen, itt már nem nagyon van más szerintem! Igazából kb semmi jelentősége nem lenne, ha ma még lennék, holnap pedig már nem. Nem akarok egy ilyen üres, semmirekellő életet élni, csoda hogy eddig kibírtam.

De ha valakinek van egy csoda ötlete, ne tartsa magában :)