Ha valakit rossz dolgok érnek,rossz időszakon mennek keresztül miért tàvolodnak el hozzàjuk közel àlló emberektől?

Csatlakozom az előzőkhöz. Illetve nem esik jól az embernek, ha ő épp elbukott valamiben, míg mellette mindenki előrelép. Nem jó hallgatni, hogy "lediplomáztam", "megházasodtam", "előléptettem", "körbeutaztam a világot" stb, mikor épp nagyon rossz passzban vagy. Meg hogy nézne ki a beszélgetés?

- Szia, hogy vagy?

- Szia! Huhh képzeld annyi minden történt mióta nem találkoztunk (ide felsorolni: diploma, külföld, utazás, párkapcsolati előrelépés, munkahelyi előrelépés vagy bármi siker). És veled mi a helyzet, mesélj!

- Ohh gratulálok. Háát velem nem alakultak jól a dolgok mostanában. Nem találtam munkát, a szüleim ki akarnak tenni és a barátnőmmel is megromlott a kapcsolatunk. (Vagy bármi egyéb probléma)

Nem egyszerű egy ilyen beszélgetés egyik félnek sem.

Az az oka,hogy nem akarsz egyfolytában magyarázkodni. Akár jó,akár rossz dolog történt, egyszerűen megunod a szokásos köröket,hogy elmagyarázd az új érzéseket. Ha tragédia történt, nincs kedved újra és újra panaszkodni,sajnálkozást kiváltani,vagy éppen azt magyarázni,hogy a borzalmak ellenére mégis vannak boldog perceid is.

Ha jó dolog történik,nincs kedved mindig beszámolni róla,hogy honnan van időd, pénzed, motivációd stb.

Szóval meg kell szoknod a változást,hogy egy kicsit új ember lettél,aztán majd újra nyitsz az emberek felé.