Van olyan dátum az életetekben amit soha nem fogtok elfelejteni? Melyik az és milyen emléketek kötődik hozzá?

2004 júni 14

Este 3/4 10.

Megszültem a halott babámat.

7.hónapban voltam .

Ezt a napot sosem tudom kiverni a fejemből.

Tudom, születésnap nem ér, de 2001.03.20-án hazahozták a kórházból az akkor ötnapos öcsémet. Én akkor öt éves voltam. Nem erre számítottam, mikor elmondták, hogy lesz egy kistestvérem. Már elég idős voltam ahhoz, hogy tudjak írni és olvasni, naplót vezettem, amiben az áll, hogy mennyire várom, hogy kistestvérem legyen, majd együtt játszunk, megtanítom dolgokra, stb. (azt hittem, hogy egy kész kisgyerek lesz) Erre kaptam egy újszülöttet, aki rugdallni tudott csak. De az első percben megszerettem, nem láttam még korábban kisbabát, azt hittem, örökre ilyen marad, de valamiért olyan gyengéd érzelmek fűztek a kis magatehetetlen lényhez, hogy anyáméknak rendszeresíteniük kellett egy matracot a szobájában, mert összekuporodva aludtam a kiságya mellett a földön. Nem voltam hajlandó sokáig magára hagyni. A mai napig nagyon közel állunk egymáshoz.

2008.04.02-án találtam két kismacskát a patak partján, biciklizés közben. Mire visszamentem értük, az egyikük meghalt. A még élő cicát elvittem nagymamámhoz, akitől kölcsönvettem egy ásót, hogy elássam a halott macskát a patak partján, ahol találtam. A másik cica túlélte. Két hétig hiányoztam az iskolából, mert háromóránként etetni kellett, de elmondtam az akkori, arab körzeti orvosunknak, hogy macskát mentek, és leigazolta, majd adott egy pacsit.

2014.10.06-án megerőszakoltak. Tartok tőle, hogy sosem felejtem el.

2014.10.09-én sikeres forgalmi vizsgát tettem.

2014.10.10-én volt a szalagavatóm.

Az a vicc, hogy maguk a történések - a forgalmi vizsga, meg a szalagavató egy az egyben kimaradt az emlékezetemből. Szerintem az agyam kitörölte, vagy nem tudom. De a dátumok megmaradtak.

2018.07.14-én ültem először repülőre. A nővéremet mentem meglátogatni külföldön. Hatalmas élmény volt maga a repülés is.

2020.03.17-én vezették be a covid-korlátozásokat, és bocsájtottak el a munkahelyünkről engem és a későbbi páromat. Szabadnaposok voltunk, uszodába akartunk menni, zárva volt. Aztán végighallgattuk a kormányinfót a bezárt uszoda előtt, egy padról, fagyizva, mert a fagyisnak senki nem szólt, hogy be kéne zárnia.

2020.03.20-án jöttünk össze a volt párommal. Másnap volt a születésnapja.

2021.11.04-én az apai nagymamám meghalt. Nem engedtek be hozzá a kórházba, annak ellenére, hogy nekem minden oltásom megvolt, ő pedig a belgyógyászaton volt, közünk nem volt a covidhoz, és tudtommal haldoklóhoz be kell engedni a rokonát. Engem nem engedtek be. Nem vagyok egy balhés alak, meg egyébként is nyomok 51 kilót, de akkor két szekus vitt ki. Egyedül ment el.

2022.08.06-án a volt barátom szakított velem, és kidobott a lakásból is, amit eredetileg én béreltem ki.

2023.07.01-én foglaltam egy repjegyet, hogy elvigyem a még életben lévő anyai nagymamámat arra az úticélra, amire egész életében vágyott.

2023.08.04-én az anyai nagymamám stroke-ot kapott. Lebénult. Soha nem megyek már vele sehová. Pedig annyira megérdemelte volna ezt az utat, járt volna neki, mindig is oda vágyott, és végre eleget kerestem, hogy elvihessem, nincs igazság, se isten, akiben ő egész életében hitt.