Ez már kóros, vagy csak simán nagyon introvertált vagyok?
'Social anxiety'-m van, mellette introvertált is vagyok.
Ez abban nyilvánul meg, hogy a férjemen és lányomon kívül senkivel nem beszélgetek, barátkozok. Rokonokkal szoktam beszélni, de velük is csak akkor, ha ők keresnek. Egyszerűen nem érdekelnek az emberi kapcsolatok.
Ma volt ovis szülői, az anyukák előtte meg utána is még maradtak beszélgetni, én meg el sem tudtam képzelni, hogy a kötelezőn kívül mást is beszéljek. Voltak kisgyerekes ismerőseim, de mindegyik annyira felszínes és csak a gyerek miatt volt, hogy még facebookrol is letöröltem magam, hogy ne kelljen kapcsolatot ápolnom senkivel. Egyszerűen fárasztó másokkal beszélgetni, kapcsolatot tartani, inkább mindenkit ellökök magamtól, mondjuk amúgy is úgy érzem/látom, hogy gyerekkorom óta mindig én voltam a 'harmadik', soha senkinek nem voltam 'első' barát, már ha értitek.
Mások is vannak így? Amikor a gyerekekre várunk ebéd után, akkor is csak köszönök mindenkinek, majd külön állok és várok. 🤷🏼♀️
Ebben a modern világban már a szülő kell megszerezze? Mikor én voltam gyerek az osztálytársak hozták.
Én is ilyen vagyok, csak ráadásul szorongással tölt el, ha beszélnem kell valakivel. Ha csak szimplán nem érdekelne, boldog lennék :)
Nekem is anyukám hívta fel alsóban az osztálytársamat telefonon, ha kellett valami. Oké, később átjött a barátnőm esetleg, de nem elsőben... Úgyhogy igen, a "mai modern" világban az ember messengeren kéri el a leckét a szülőktől, aztán felsőben már a gyerek a haverjaitól, szintén messengeren.
De ha az anyuka nem haverkodik senkivel a csoportból, marha lassan fognak hozzájuk eljutni az infók.
Nem antiszociális, hanem aszociális.
Én teljesen olyan vagyok férfiben, mint te Kérdező.
Azt hiszem az emberek azt hiszik, hogy utálom őket, vagy valami hasonló, pl munkahelyen mindig is kívülálló voltam/vagyok. Nem utálom őket, csak nekem minden kommunikáció egyfajta kihívás és szorongok, úgyhogy lehetőleg nem kommunikálok, amennyire csak lehet.
Talán csak nem olyan embereket ismertél meg, akikkel ki tudnál alakítani érdemi barátságot, ezért már inkább nem is próbálkozol tovább
De ha nem erről van szó, akkor is, ha számodra nem gond, nem hiszem hogy problémát jelentene
Nem gondolom kórosnak a helyzeted. Én is introvertált vagyok, bár én sokszor nyitottam mások felé, de mindig kívüllálónak érzem magam nagyobb társaságokban, és nem szeretem a fölösleges kötelező dumálást.
20L
Kóros az, ha konkrétan szorongsz, rosszul érzed magad, amíg mondjuk várni kell a gyereket, folyamatosan aggódsz, hogy mit gondolnak rólad a többi anyukák, amúgy barátkoznál, csak leblokkolsz, stb.
Az nem kóros, ha szimplán csak nem akarsz velük bájcsevegni. Én sem beszélgetek mindenhol mindenkivel, pl munkahelyen, de munkahelyen kívül meg viszonylag aktív szociális életem van.
Ha vágysz amúgy arra, hogy a családon kívül legyen 1-2 barátod, akkor érdemes nyitni, mindenki small talkkal kezd általában, de van, hogy kiderül, hogy tök értelmes és jó fej egyébként a másik. Ha nem vágysz ilyesmire, akkor nem kötelező.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!