Kiszoktatok lépni a komfortzónátokból?

Nekem a Covid alatt szűkült be a komfortzónám, de valami hihetetlenül, és akkor már muszáj volt valamit kezdenem magammal. Pedig előtte sem volt sokkal fényesebb a helyzet.

Eleinte úgy oldottam meg, hogy közben nem voltam egyedül, mert elhívtam valakit magammal, majd egy idő után már csináltam önmagam. Ilyen volt pl. egyetemen a kötelező tesi, amit végül a kondiban teljesítettem.

Illetve nehézséget okozott (tudom, mennyire gáz, ezért is tettem meg mindent, hogy ezen is változtassak) idegenekkel való csevej, de néha a hosszabb beszéd is, előadások megtartása nagyobb közönségnek, meg hasonlók. Szóval többek közt, ezek miatt is mentem olyan szakra, ahol nekem is fontos a hatékony kommunikáció szóban is. Rövid idő alatt nagyon, de nagyon sokat sikeredett fejlődni, amire büszke is vagyok, de még mindig van hová eljutni.

A mostani munkám is olyan, ami mondjuk a gimis énemnek teljesen, egy az egyben komfortzónán kívül esne, és néha még a mostani énem is így van vele. Csak közben éreztem, hogy ezt muszáj megtennem, és fejlődnöm kell. Eleinte baromi nehéz volt, nem is mindig tetszett, de már úgy vagyok vele, hogy nagyon megérte és szükségem volt rá.

(remélem ilyesmi válasz is hasznos a kérdéshez)