Kiszoktatok lépni a komfortzónátokból?

Amikor valakinek azt tanácsolják hogy lépjen ki a komfortzónájából, azt azért teszik, mert úgy él, úgy viselkedik ami nem nevezhető pl. pszichológiai szempontból "normálisnak".

Ha nincs semmi olyan az életében az adott embernek ami miatt ki kellene lépnie a komfortzónájából, akkor ne tegye!

Ott van a probléma hogy emberek nem ismerik fel egyedül, hogy vannak az életükben olyan ismétlődő dolgok (ez bármi lehet) ami miatt egy szakember már azt tanácsolná, hogy lépjen ki a komfortzónájából (mert nem jól ismételget valamit).

Van aki meg van győződve róla hogy neki így jó, nem kell kilépnie, de ezáltal elakadásai vannak az életének bármely területén (munka, társkeresés, párkapcsolatok/házasság, családi kapcsolatok, közlekedés stb). Ilyenkor van az, hogy valaki egyedül képtelen felismerni, hogy bizony amit ő jónak hisz az nem jó, ki kellene lépnie a komfortzónájából.

Az emberek nagyobb százaléka nem igazán hajlandó változtatni ilyen kérdésekben, max aki már szakemberhez fordult és a szakember tanácsára változtat.

A kérdésre válaszolva, a munkahelyemen kénytelen voltam már igen sokszor kilépni a komfortzónámból, akár akartam, akár nem. :)

7-es, nem kezelenek? Én is pánikbeteg vagyok, járok pszichiáterhez, írt gyógyszert és elvagyok, nem fekszem a padlóra. Eljárok dolgozni, stb.

5#

Én mindig az a típus voltam,aki ha ki kellett állni sok ember elé,lámpalázas voltam nagyon durván majdnem rosszullétig. Iskolában,eseményeken,bárhol. Ennek ellenére szavalóversenyekre jártam gyerekként,de nagyon para volt. Utáltam ebből kimozdulni,nem is terveztem. Utána olyat tanultam,ahol bizony fő szempont a kommunikáció,szépen összekaptam magam, durván kimozdultam úgy érzem. Jót is tett,nem zavar már,sok idegen előtt beszélek folyamatosan fesztelenül.

Lehet nem ilyesmire gondoltál kérdező.

Én utáltam sportolni,ráadásul több ponton probléma van a gerincemmel gyerekkorom óta. 28 évesen szültem is ráadásul. És utána kezdtem sportolni egy évvel. Kb kidobtam a taccsot minden félórás edzés után,olyan rosszul voltam.Most 35 vagyok és tökéletesen érzem magam, az életem részévé vált a sport.

De pl az is ilyen volt,mikor a covid alatt élni sem volt kedvem,de a spórolt pénzemen mégis elvégeztem egy okjt és új szakmát szereztem.