Az életkor előrehaladtával, benned is felötlött a kérdés, hát ennyi volt, tartogat még valamit az élet?

Tudom, hogy off, de

#12

Respect! Meg mindenkinek aki hasonló helyzetben van!

Kitartást, es mielőbbi szerencsét kívánok, hogy jobb meg könnyebb körülmenyek felé vigyen az élet!

1, Igen, teljes mértékben. Már egész fiatalon kialakult ez, de így 41 évesen már teljesen befixálódott nálam;

2, Kb. 21 évesen élesedni kezdett a téma;

3, F41, egyedülálló, mindvégig az életemben.

Kedves kérdező, a véleményemet erről le tudom neked írni egy mondatban, de ha érdekel az én tapasztalatom/életutam akkor azt is szívesen leírom, de azt hozzáteszem nem lesz rövid...

Az elején le akartam írni neked, majd rájöttem hogy ez is, meg az is megtörtént velem, annyi minden, szürreális dolgok, csodák, nehéz helyzetek, apróságok és nagy dolgok...stb ez mind szinessé és változatossá tette az eddigi életem és a végén arra jutottam hogy egy könyvet is kiadhatnék SK terjedelemmel 😃

Köszönöm a kérdésed mert az ember ritkán gondolja át az életét, amit most megtettem.

Az én válaszom a kérdésedre: igen most 35 évesen, párkapcsolatban vagyok és ha csak fele annyit tartogat még hátra az élet mint eddig, nekem már az is elég 🙂

Egyedülálló vagyok, igen, már így 30 évesen.

Már az csoda, hogy eddig nincs diagnosztizált rákom, bár pl most kaptam bele egy anyajegyembe, illetve egy tikkelésszerű szokásom is hajlamosíthat rákra.

18

Neked meg ítélkező hajlamod és nem izgat téged, hogy nem kérdezték a véleményedet. 🙃