31 évesen csak az alkoholnak és független szabadságnak élek, tudom hogy káros ez az egész, de nem érdekel, talán majd magányosan és betegen megöregedve, kapaszkodnék a legutolsó fűszálba is?

Szuper.

És mit szeretnél megtudni? Mert gyakorlatilag csak azért van kérdés a mondatod végén, mert muszáj.

Kérdés = "talán majd magányosan és betegen megöregedve, kapaszkodnék a legutolsó fűszálba is?"

Tehát

kérdés = Idős korában ha már beteg lenne, akkor úgy is küzdene az életéért és mindent megpróbálna, hogy meggyógyuljon vagy minél tovább élhessen, ha akkor magányosan élne? (Hogy magányos lesz, abból következik, hogy most nem szereti az embereket, tehát nem tesz meg semmit azért, hogy a családjával egészséges kapcsolatot ápoljon, barátokat szerezzen, családot alapítson - hogy beteg lesz abból következik, hogy egészségtelenül él).

Az én válaszom;

Az emebri élniakarás belénk van kódolva. Más elmélkedni a halálközeli élményről és más szembenézni azzal, amikor az orvos azt mondja, hogy beteg vagy és bele fogsz halni. Utóbbi esetben reflex az élniakarás, ha van bármi remény, belékapaszkodunk.

Tehát a válasz a kérdésedre, igen.

"Kérdés = "talán majd magányosan és betegen megöregedve, kapaszkodnék a legutolsó fűszálba is?""

Ja, ez kérdés?

Hát ki nem?

Ideig-óráig lehet "lebegni" abban, amit most éppen jónak látsz, aztán mellbe vág egy idő után a valóság:

Elsuhant melletted értelmetlenül, céltalanul az élet.

Olyan emberek fognak pofán röhögni, akik ha 10-szer születnek, sem fognak annyit tudni, mint ha te vetted volna a fáradságot arra, hogy kezdjél bármi értelmeset is magaddal.

Végül rád köszön egy olyan betegség, amely minimum munkaképtelenné tesz, de lehet akár halálos kimenetelű is és ekkor az emberek többsége fordul akár 180 fokot is, de már késő.

Légy szíves gondolkozz el ezeken, mielőtt bármi mellett határozottan állást foglalsz!

Ilyenről ne is álmondj, hogy csak öregen és betegen fogod bánni. 30-as alkoholisták vágyálma, hogy egész öregkorulig (illetve a halál közeléig) kitart majd a csodaország, a valóságban meg 10 éven belül már nem fog többé vigasztalni az alkohol, csak a józanságot mégúgyse bírod majd elviselni, úgyhogy kényszerből iszol tovább, akár akarsz, akár nem. Mire tönkreteszi az egészségedet, addigra már az lesz a legkisebb bajod.

Többnyire pont ebben a korban dől el, hogy valaki összeszedi-e még magát igazán, vagy nem. Ha nem ismered fel, hogy csak a saját mitológiádat mantrázod a világról, akkor az alkohol majd gondoskodik róla, hogy soha ne is ismerd fel, mert az ivástól egyre jobban eltorzul a gondolkodásod, miközben te azt hiszed, hogy "nagyon jól értesz" mindent. Léteznek azok a problémák, amikről fantáziálsz, de ha nem ezek töltenék ki a lelkivilágodat, akkor észrevennéd, hogy nem csak a szar emberekből áll a világ.

Pontosan. Most van itt az ideje, hogy rendbe tedd az életed. Ez az utolsó nagy próba 30 körül. Ilyenkor éreztem magam én is kb. úgy mint te. Se egzisztenciám, se családom, kopnak a haverok is lassan ilyenkor és értelmetlennek tűnik minden… állandó hajtás, mókuskerék, magány, unalom, céltalanság.

Vagy felülemelkedsz ezen és cselekedsz, ami nagyon nehéz lesz vagy feladod és akkor elmegy melletted az élet boldogtalanul.

A kutya kevesebb érzelmet vált ki belőled emiatt sosem lehet több az embernél. A jó emberek sokkal boldogabbá tudnak tenni, mint egy jópofa kutya… persze tény, hogy rombolni is jobban tudnak, mint egy mérges, veszett kutya.

Ha semmi célod nincs, élj az edzésnek. Bizonyítottan változtatja az agyad szerkezetét a sport és a mozgás. Hiába minden ugyanolyan, egyszerűen máshogy látod, könnyebbnek érzed a gondokat. Minél több a gondod, annál többet kell mozogni.

[link]

A Sógorom elpoharazgatott. Soha nem volt arra példa, hogy ne tudott volna viselkedni, de naponta elszopogatta az ilyen-olyan borocskáját. Elment nyugdíjba és éppen elkezdhette volna egy kicsit más megvilágításból élni a maga kis életét, amikor az orvos, - aki ezúttal komolyan és felelősséggel kezelte a helyzetet - megállapította, hogy elindult a májában a rákosodás folyamata. ELJÖTT AZ IDŐ és megpróbálta "a 180 fokos fordulatot", de már késő volt! Sikerült sokkal jobb állapotba hozni, mert valamilyen szinten partner volt EKKOR MÁR erre - és sokkal jobban is volt, PANASZMENTES VOLT, JÓ LELETEKKEL, - de az egyik este rosszul lett, hajnalban ment hozzá mentő és a mentőbe szállás lendületével el is távozott az árnyékvilágból!

SZŰK 12 ÓRA!

Gondolkozz!