Szeretitek a patakokat?

Olvassátok el a válaszokat azzala gondolattal, hogy én úgy olvastam őket, hogy félreolvastam a kérdést "szeretitek a párotokat?"-nak. A döglött vaddisznónál esett csak le, hogy valami nem stimmel :D

Szeretem a patakokat, ha pl. vezetek valahová, és látom, hogy jön egy, akkor kicsit mindig lelassítok, hogy jól meg tudjam nézni. Ahol felnőttem, a kert végében volt a patak, volt egy olyan rituálém, hogy ha szomorú, vagy mérges voltam valamiért, akkor leírtam egy papírra, hogy mi történt, hajtogattam belőle papírcsónakot, és rátettem a vízre, aztán elképzeltem, ahogy a problémáim a kis patakkal együtt belefolynak a Tarnába, azzal együtt a Zagyvába, a Tiszába, Szerbiában egyesülnek a Dunával, lefolynak egészen a Fekete tengerig, és nálam nyolc évesen kb. ott volt az ismert világ határa (azt hittem, hogy a "külfüld" az egy ország, van Magyarország, Németország, Olaszország, Ausztria, Románia, meg Külföld :D ), szóval megkönnyebbültem, hogy a problémák nagyon-nagyon messzire kerültek tőlem.